A borok szerelmeseként sok kóstoló- és munkalehetőség közül választhatunk az őszi időszakban, a szüret idején. Voksolhatunk egy baráti bortúra mellett Olaszországban, de mehetünk Alsó-Ausztriába is, ahol a dűlőtúra után piknikre várnak minket a szőlőtőkék között, a napot pedig naplementés borkóstolással zárhatjuk. Egy másik, kemény munkával párosuló borozgatós lehetőség azonban már sokkal nagyobb elszántságot igényel, viszont mélyebb betekintést enged a szüret és a borkészítés rejtelmeibe. Az elkövetkezőkben mindkét lehetőséget körbejárjuk.

Mindig is vonzott minket a lehetőség, hogy részt vegyünk, vagy legalábbis besegítsünk a szüreti munkálatokba, de sosem tudtuk, pontosan hogyan kellene hozzákezdeni. Utánanéztünk hát, hogy miként és hol érdemes kipróbálni magunkat szüretelő munkásként.

A gyakorlottabbak, vagyis akik már korábban is részt vettek ilyen munkákon, a portugáliai Douro-völgy csodálatos, élettel teli vidékét ajánlják a kezdőknek, és persze a „profi" szüretelőknek is. A vidék ebben az időszakban pezseg az izgatottságtól, hogy vajon az egész éves gondozás meghozta-e a várt minőséget, és úgy értek-e be a szőlőfürtök, ahogy a nagykönyvben meg van írva? És mindeközben a völgy levegőjét az érett gyümölcsök illata tölti be.

A Porto városától másfél órás autóútra található Douro-völgy a világ egyik legöregebb borvidékei közé tartozik.
A vidéken keresztül sodró folyó az évezredek alatt mély völgyet vágott magának. A helyi gazdák pedig a két oldalon feltorlódott dombokon teraszos termőterületeket alakítottak ki, ahol a szőlőtőkéket pont annyi nap éri, amennyi ahhoz kell, hogy világhírű borok készülhessenek belőlük. Ha jó előre elkezdjük a programok keresgélését és bejelentkezünk a helyi szüreti munkálatokra, akkor részt vehetünk abban a folyamatban is, amikor ezek a csodás helyen termő borok végül palackokba kerülnek.

A Douro-völgyben több olyan borászatot és pincészetet találunk, ahol „szüreti élményeket" kínálnak. Ilyen például a Quinta da Pacheca, a Quinta do Vallado, vagy a Quinta das Carvalhas. Az élménynapok ára a programoktól, illetve a felkínált ebédtől és borkóstolóktól függ. A lényeg, hogy jó előre – legalább négy hónappal korábban – jelentkezzünk be a kiválasztott vendéglátóhoz. Ha nem tervezünk ennyire előre, viszont van időnk legalább egy hetet ott maradni a vidéken szeptember közepe táján, és még az időjárás is kedvez a szüreteléshez, akkor biztos, hogy találunk olyan gazdaságot, ahol jól jön még egy plusz kéz.

Példának okáért, az előbb említett Quinta da Pacheca, mely Peso da Régua településének egyik szép kis borászata, igen sűrű programot kínál a vállalkozó szellemű turistáknak. A nap egy rusztikus szüreti reggelivel kezdődik a szőlősgazda irányításával. Utána – felszerelkezve a szalmakalapokkal és metszőollókkal – irány a teherautó, ami kiviszi a csoportot a tőkék közé. Ez a program nem a tömeges szórakoztatásról szól, így a turistacsoportok is egészen családias méretűek szoktak lenni, de várható, hogy a dűlőkön csatlakozik még egy-két helyi borkedvelő is. Így miközben mellettünk villámgyorsan kapkodják a fürtöket a profi szüretelők, mi megtanulhatjuk, miért is olyan nehéz munka a szüretelés. A naptejet azonban semmiképpen se felejtsük otthon!

A délelőtti szüretelés után a csoport visszatér a borászat főépületébe, és kezdetét veszi a jóval nyugodtabb és sok kóstolással járó délutáni program. A napot pedig nem is zárhatná más, mint a szőlőtaposás. És ami ebben érdekes, hogy ez a szokás nem csak a turistákért létezik, a Douro-völgy borászatai sok helyen még mindig követik ezt a tradíciót a vörös bogyós szőlőknél. A vendégeket általában 30 percig „fogják munkára", de a szőlő körülbelül négy napig van a hatalmas kőkádakban, ahol pár órát tapossák minden nap, majd a szőlőlé a hordókba vagy tartályokba kerül.

Ha már forr a vérük, és nem várnának egy 100 százalékig biztosra lebeszélt szüreti élménnyel jövő szeptemberig, akkor a Workaway.info oldalának munkalehetőségeit pont olvasóinknak találták ki. Az oldalon önmagukat hirdetik a különböző kisebb-nagyobb pincészetek és borászatok, kosztot és kvártélyt ajánlva a vállalkozó szellemű utazóknak.

Mi egy olasz, organikus szőlőültetvényre figyeltünk fel az oldalon, ami az Itria-völgyben (olaszul Valle d'Itria), Puglia régiójában található. A völgyet egy karsztmedence hozta létre, így a talaj nagyon kedvez a jófajta fehér szőlőknek. A kellemes klímájú termőterület két jellemző szőlőfajtája a Verdeca és a Bianco d'Alessano, melyekből jó aromájú és kellemes savasságú fehérborok készülnek. A táj jellegzetes, mészkőből épült, kúp alakú lakóházai, a trullik, mindenhol felbukkannak.

Például annál a borászatnál is, amelyhez akár már 2020 februárjában elszegődhetünk szőlőt metszeni. Februártól áprilisig azokat várják, akik a ház és a szőlőtőkék körül tudnának segíteni. Júniusban a tőkék ritkítása kerül sorra, a nyári hónapokban pedig a kóstoltatásoknál, a turisták fogadásakor kell segítség. A szüret októberben kezdődik, ahol segíthetünk a szüretelésben, a feldolgozásban és a borkészítés folyamatainál is. A házigazda nem titkolja, hogy kemény a munka, de cserébe betekintést kapunk a borkészítés rejtelmeibe.

A németül, angolul és olaszul beszélő család ezen kívül szívesen fogad segítséget a kertben, a konyhában, illetve a gazdaság állatainál is. A visszajelzések szerint a munkáért cserébe kényelmes szállást, finom családias ételeket, kulturális és zenei eszmecseréket kapunk, illetve még a kocsit vagy a Vespa-t is egy-egy városnézés erejéig, ha rendelkezünk jogosítvánnyal.

Szeptember 27. és 29. között 65. alkalommal rendezik meg a Retzi Szüreti Fesztivált, ahol megtapasztalhatjuk, hogyan ünneplik a jó borokat és az ősz finomságait az osztrákok. Retz városának főterén részt vehetünk hosszúra nyúlt villásreggeliken és felvonulásokon, ihatunk a borkútból és esténként még tűzijátékot is csodálhatunk. A várost ilyenkor színes szalagok, fodros ruhák és a must illata lengi be.

Természetesen különböző dűlőtúrákon is részt vehetünk az alsó-ausztriai Borősz alkalmával. Jó program lehet például az október 6-ra tervezett Borvidék-túranap a Kufferner borvidéken a Statzendorf közösség területén. A túrázás után a jelentkezők visszatérnek a kiindulóponthoz, vagyis a Kufferner pincesorhoz, ahol helyi borkorcsolyák és finom borok várják őket.

De itthon sem foghatunk mellé, ha Villányt választjuk őszi úti célul. A villánykövesdi műemléki pincesor látványa és a hordószagú régi pincék hangulata örök emlék marad. Egy kellemes túra során a dimbes-dombos tájat is bejárhatjuk, láthatjuk a szőlőtőkék mögött lebukó napkorongot, és ahogy a fénye minden teraszos ültetvényt arany színűre fest.

Ha pedig kicsit később érkezünk, mondjuk Márton napja környékén, egészen pontosan november 9-én, akkor lampionos felvonuláson is részt vehetünk, a Diófás téren pedig libazsíros kenyér, sült tök, forralt bor, puncs vagy forró tea vár majd ránk.

• szüret
• bor
• szőlőbirtok
• borászat