MENÜ
2019. május 25.
Orbán
Szeretünk túlórázni

Szeretünk túlórázni

Kapfinger András

„A munkavállalók önként, szívesen dolgoznak heti negyven óránál többet, ez természetes Magyarországon...”

... – mondta egy kormánypárti európai parlamenti képviselő. Én meg azt mondom, hogy a láblógatás is munka, akkor minden rendben van. Ötven munkával eltöltött év után némi tapasztalattal a hátam mögött, nyugodtan állíthatom, hogy „a magyar kisember”, ha Trabant helyett Wartburggal szeretett volna járni, vagy fekete-fehér televízió helyett színesben szerette volna nézni a világ híreit, akkor bizony a bérénél sokkal többre volt szüksége. Gondoljunk csak a mezőgazdaságra, ha valaki többre vágyott, a háztáji gazdaságban töltött el még három-négy órát a munkaidején kívül, vagy másodállásban dolgozott, hogy a család megélhetését biztosítsa, netán éppen fusizott. A nyolcvanas évektől pedig divatba jött a gmk. Ezekkel a pluszmunkákkal már akkor szerettük volna utolérni a sógorokat, a szomszéd osztrákokat, és ezt a vágyat a mindenkori politika mindig is fűtötte. Arra nem is merek gondolni, hogy az utcákon a szembejövők arcán látni a keservesen megkeresett forintok, megvalósult vágyaik árát. Mitől is vagyunk ennyire betegek? Más országok már a hatórás munkaidő bevezetésén gondolkodnak, amely jót tesz a testnek és léleknek is. Megvallom, hogy soha életemben nem szerettem a túlmunkát, inkább a munkaidő leghatékonyabb kihasználását tűztem mindig magam elé, és így közeledvén a hetven évhez, most is a munkaszeretetet és a hatékonyságot próbálom munkatársaimmal és környezetemmel megértetni. Ha pedig túlórázni szükséges, azt elvégezzük. De milyen áron? Ezt mérlegeljük.