Attól függetlenül mondom ezt, hogy sikerrel végeztek vagy sem, megválasztották őket, vagy sem. Saját magukat, személyiségüket, szakmai sikereket, élettörténetüket tették közszemlére, és ez – persze egyéniségtől és habitustól függően – nagy elszántságot, motiváltságot feltételez. Most már csak az a kérdés, hogy a megválasztottak miként élnek a bizalommal, és miként teljesítik a helyiek elvárásait. Mindenki ismeri saját környezetében a megvalósításra váró, akár évtizedek óta adósságként halmozódó tennivalókat, a felelősséghárításokat, a jogos az igény, de…kezdetű mondatokat. A rossz döntések után a „nem én tehetek róla hozzáállást”, amikor nyilvánvaló kárt okoznak az állampolgároknak, kis- és nagy közösségnek, de a testületi döntés következtében nincs kit felelősségre vonni. Akkor sem, ha tudatlanul, tájékozatlanul mond valaki igent, vagy egyszerűen a könnyebb utat választja, ezért nem kérdez és gondolkodik, csak szavaz. A végeredmény ugyanaz, így, ha tehetném, beiktatnám a forintokban is jelentkező személyes felelősségvállalás szorzóját. Persze ez csak álom, de addig is gondolkodó és karakán képviselőket kívánok magunknak.