Érdekes elemzések tarkítják mindennapjainkat. Az egyiket például a GKI Gazdaságkutató Zrt. jegyzi, és azt taglalja, hogy a lakosság, vagyis mi, mindannyian, miként tapasztaltuk meg az áprilisi áremelkedést. Ha engem kérdeznének, egymondatos tőmondatban válaszolnék. Ezt most inkább mellőzöm, azonban idézem a szakértő cég megállapítását: a lakosság 22 százalékos áremelkedést érzékelt, szemben a hivatalos 9,5 százalékos adattal. Hozzáteszik: mindez nem tényeken, hanem érzékelésen alapul, amit erősen torzíthatnak a közelmúlt eseményei. Ezt vajon úgy kell értelmezni, hogy a szomszédban zajló háború, és egyéb nyűgeink miatt gondoljuk azt, hogy többet fizettünk a kasszánál? Össznépi hipnózis, vagy gazdasági realitás? Bennünk lenne a hiba? Ne töprengjünk azon, hogy ha korábban nagybevásárlásunk kijött 30 ezer forintból, akkor mára miért súrolja a 60 ezret ugyanez? Mit számolnak, hol és mikor? De legfőképpen, mit hoz május hava és a hivatalos árstop utáni időszámítás, mert ugye, nincs „ingyen pénz”. Valaki, valahol megfizeti a valós árat. Hogy milyen címen, az más kérdés.