Ezekben a napokban Szent Pongrác és Szent Bonifác vértanúkra, valamint Szent Szervác püspökre emlékezünk. Pongrác egyébként ókeresztény vértanú, míg Szervác püspök és Bonifác mártír volt.

SZENT PONGRÁC VÉRTANÚ (MÁJUS 12.)

Az ázsiai Frígiában született. A VI. században keletkezett szenvedéstörténete szerint szüleit korán elvesztette. A tizennégy éves fiú nagybátyjával, Dénessel frígiai hazájából Rómába költözött. Az ő negyedükben bujkált híveivel Marcellinusz pápa, s tőle vette fel a keresztséget Dénes és Pongrác. Pongrác részt vett a közösség imáin és áldozati ünnepein. Hamarosan azonban a rejtőzködő pápára rábukkant a hatóság, ezzel együtt Pongrácot és nagybátyját is feljelentették a császárnál. Pongrác a császár előtt kiállva is hősiesen védelmezte hitét és a keresztényeket, ennek következtében pedig 304. május 12-én a Via Aurelián lefejezték.

SZENT SZERVÁC PÜSPÖK (MÁJUS 13.)

Tongeren püspöke volt, majd Maastricht városába települt át és az ottani egyházmegye püspöke lett. Jelentős szerepe volt a kereszténység terjesztésében Németalföld területén. Maastrichtban a korábbi római templom helyére felépíttette a Miasszonyunk-templomot, amely ma is a város egyik vallási központja. Kora egyik jelentős egyházi személyisége volt, rengeteget utazott és részt vett számos zsinaton, egyházi gyűlésen. Az eretnekek, különösen az arianizmus elkötelezett üldözője volt. Szervác 384 pünkösdhétfőn, május 13-án halt meg. Szabadban lévő sírját soha nem lepte be a hó. Később templomot emeltek fölé és búcsújáró hellyé vált. Úgy tartják, hogy sírjánál, ereklyéinél sok beteg, ördöngös meggyógyult.

SZENT BONIFÁC VÉRTANÚ (MÁJUS 14.)

Neve azt jelenti: jótevő. Egy Aglaida nevű nemes hölgy szeretője és vagyonának őrzője volt. Később isteni intésre mindketten töredelmesen megbánták bűneiket, és elhatározták, hogy Bonifác a vértanúk holttesteinek megkeresésére indul, hátha ily módon, imáik révén üdvöt nyerhetnek. Néhány nap múlva Bonifác Tarsus városába érkezett. Leült a még élő, szenvedő vértanúk lábaihoz, bilincseiket csókolgatta, és így szólt: „Tapodjátok meg az ördögöt, Krisztus küzdő vértanúi! Csak még egy kicsit tartsatok ki! Rövid a szenvedés, amit örök nyugalom és kimondhatatlan megelégülés követ majd. E kínzások, amiket Isten iránti szeretetből elszenvedtek, csak ideig-óráig tartanak, egy pillanat alatt el is múlnak, és rövidesen az örök boldogság örömébe juttok, ahol Királyotok látásának örvendeztek, néki mennyei énekek dicséretét zengitek, az angyalok kórusában a halhatatlanság díszébe öltözve meglátjátok majd, amint az örök szenvedés poklában gyötrődnek pribékjeitek.” Bonifácot ezután elfogták. Ő megvallotta kereszténységét. Bonifác május 14-én halt vértanúhalált. Rómában, a Latinnak nevezett út mentén temették el. Sok hitetlen tért meg Krisztus erejét látva a vértanúban.

Évszázados megfigyelések és tapasztalat mutatja, hogy ebben az időszakban a melegedő időjárás hirtelen hűvösre fordul, sőt sokszor még fagyot is hoz. Az emberek féltek ezektől a napoktól és a termés elvesztésétől való szorongás olyan erős volt, hogy Pongrác, Szervác, Bonifác kultuszának semmi nyoma sincs néphagyományaink között. Még szoborállítással sem remélték, hogy jóindulatuk megnyerhető, csupán napjaik jelezték a hideget.

Bár lehűlés más időszakban is előfordul, a zsenge növényzet a fagyosszentek ünnepe alatt sínyli meg legjobban a fagyot. Védekezésképpen a gyümölcsösökben ilyenkor füstölnek. Innen a mondás: „Szervác, Pongrác, Bonifác; mind a fagyosszentök, Hogy a szöllő e ne fagyjon füstöljenek kendtök!" Elővigyázatosságból az olyan kényes egynyári zöldségeket, mint például az uborka bab, paradicsom, paprika, csak a fagyosszentek után ültették el.

Be kén' jól rendezni Vácot,
Odazárni Bonifácot,
Szerváciust és Pongrácot...
Mert az már szörnyü és galád,
Hogy mit művel e szép család...
Megszégyenít májust, tavaszt,
Fület és lábat megfagyaszt...
Összejött egy sokadalom,
Hogy halljon egy kis térzenét
- Melyről már túl sok a dalom -
S pár perc és rebbent szerteszét...
Riporterünk is visszatért,
- Nos, tartottak künn térzenét?
- Igen - szólt kurtán, fagyosan.
- A banda játszott ám azért,
Mert hát történt egy kis hiba:
Szájhoz fagyott a trombita...
(Ady Endre: Fagyosszentek)

Egy népi magyarázat szerint Pongrác kánikulában, subában megfagyott, Szervác a Tisza közepén víz nélkül megfulladt, Bonifácot pedig agyoncsipkedték a szúnyogok ezért mérgesek ránk és évről évre visszajönnek, hogy bosszantsanak bennünket. A mindszentiek szerint a szentek halálra fagytak a névnapjukon bekövetkezett fagyban, mert ruháikat a betegeknek adták.

Szent Pongrác

A fagyosszentek napjaihoz időjóslatok is kapcsolódtak, ha úgy tartották, ha fagyosszentekkor nagy a hideg, akkor rossz termés várható. A szentek legendája és az időjárással kapcsolatos megfigyelések ugyan nem függnek össze, a magyar néphagyomány viszont megteremtette a kapcsolatot. Úgy tartják, hogy a vértanú szentek haragszanak, ennek eredménye a májusi fagy.

 

• fagyosszentek
• néphagyomány
• fagy
• szőlő