Tam_Bau
MENÜ
2021. november 28.
Stefánia
Oktatás és örökösödési adó a szupergazdagokra

Oktatás és örökösödési adó a szupergazdagokra

portfolio.hu • fotó: john-adams.nl

Ez nem populizmus, hanem a pénzemberek uralma – Kifakadt a világhírű közgazdász.

A kormányoknak sokkal többet kellene az oktatásba fektetniük, hogy egyenlő feltételeket biztosítsanak minden társadalmi rétegből jövők számára: ez lenne a leghatékonyabb módja hosszú távon a világgazdaságot sújtó egyik legnagyobb probléma, a növekvő vagyoni egyenlőtlenségek mérséklésére - véli Branko Milanovic, a téma egyik elismert szakértője. A közgazdász professzor szerint minél hamarabb meg kell állítani a társadalom szétszakadását, máskülönben veszélybe kerülhetnek a demokratikus rendszerek, helyüket pedig olyan "pluto-populista" rezsimek vehetik át, amelyekben pénzemberek saját érdekeik érvényesítése közben látszatpolitizálással szolgálják ki a társadalom alsóbb rétegeit.

Ma már gyakorlatilag minden neves közgazdász és döntéshozó egyet ért abban, hogy veszélyesen nagyra nőttek a társadalmon belüli vagyoni különbségek szerte a világon, az elmúlt évek tendenciája pedig különösen aggasztó. A téma egyik nemzetközileg elismert szakértője, Branko Milanovic azóta híressé vált elefánt-ábrájával robbant be két éve a köztudatba, ami látványosan szemlélteti korunk egyik meghatározó problémáját. 

Az elefánt-ábra

A vízszintes tengelyen a világ népességének jövedelem szerinti eloszlása, a függőleges tengelyen pedig az 1988-2008 közötti reáljövedelem-növekedés mértéke látható. A harmadik világbeli országok legszegényebb polgáraitól eltekintve a fejlett országbeli alsó-középosztály jövedelemnövekedése volt a legkisebb mértékű, sőt, bizonyos csoportoknál (az inflációt figyelembe véve) életszínvonal-romlásról beszélhetünk.

Az egykor a Világbanknál rangidős elemzőként dolgozó egyetemi professzor az International Politics and Societynek adott interjújában kemény kritikával illeti a mai gazdasági rendszert, ami szerinte erősen a gazdagokat részesíti előnyben. Milanovic Németország példáján keresztül foglalja össze röviden a problémát. Egyik oldalról az ország a globalizáció nagy nyertese lett, hiszen a világ legnagyobb exportőre, a munkanélküliségi ráta alacsony, a gazdaság dinamikusan nő.

A történetnek azonban van egy másik oldala is: a német társadalom alacsonyabb jövedelmű felének az elmúlt 15 évben nem nőtt a jövedelme, miközben - szintén az alsóbb társadalmi rétegekben - sokan tartanak attól, hogy az erősödő nemzetközi verseny és a bevándorlók miatt elveszíthetik munkahelyeiket. Ez alapján nem meglepő, hogy az elmúlt évek a populista pártok előretöréséről szóltak.

Ha ehhez hozzátesszük, hogy a munkavállalói szakszervezetek hatalma is sokat gyengült a 20. század második fele óta, egyértelműen látszik, hogy miért szorultak vissza a baloldali pártok: a hatékony újraelosztáson és szociális érzékenységen alapuló hagyományos baloldali gazdaságpolitika kudarcot vallott, ezért új eszközökre van szükség a problémák megoldására.

A professzor szerint az a baj a manapság alkalmazott jövedelem-újraelosztási politikával, hogy a jövedelmek progresszív adóztatásával - már ahol ilyen gyakorlat van érvényben, Magyarországon nem -, illetve az alacsonyabb jövedelműeknek juttatott szociális transzferekkel akarja orvosolni az egyenlőtlenséget, ahelyett, hogy a probléma gyökerére koncentrálna.

Ehelyett arra kéne koncentrálni, hogy az emberek egyenlő eséllyel vágjanak neki az életnek: ha mindenkinek lehetősége lenne magasszintű oktatásban részesülni, akkor nem alakulnának ki olyan nagy jövedelmi eltérések. Emellett szükség lenne a tőke hatékonyabb megadóztatására, az ebből befolyó összegből pedig a középosztály boldogulását kellene támogatni.

Milanovic szerint minél gyorsabban fel kéne lépni a növekvő vagyoni egyenlőtlenségek mérséklése érdekében, csakhogy ennek van egy nagy akadálya: világszerte sok olyan szabályozás / törvény születik, ami elsősorban a leggazdagabb 1% érdekeit szolgálja. Ezek a szereplők rohamtempóban gyarapodó vagyonuk miatt - lobbizásuknak köszönhetően - egyre erősebb politikai befolyással is bírnak, így a gazdasági döntéshozatalba is mind nagyobb beleszólásuk van.

Saját érdekeiket szem előtt tartva diktálják a gazdaságpolitika irányát, amivel tovább mélyítik a társadalmon belüli szakadékot. Ez nagy veszélyt jelent a demokráciára nézve - fogalmazott.

A középosztály hosszú távú fennmaradása emiatt veszélybe kerül, ami számos újabb problémát vet fel. A társadalom további szétszakadása végül ahhoz vezethet, hogy az országgyűlések tele lesznek gazdag emberekkel, akik a vagyonosabbak érdekeit képviselik, miközben a leszakadó rétegek érdekérvényesítő képessége gyakorlatilag teljesen megszűnik.

Ez nem populizmus, hanem a pénzemberek uralma, vagyis plutokrácia - vonja le a következtetést.

A professzor úgy véli, hogy Donald Trump - ironikus módon - a tökéletes megszemélyesítője egyszerre mindkét fogalomnak: adócsökkentési programjával elsősorban a leggazdagabbakat segítette, protekcionista intézkedéseivel viszont azt állítja, hogy ő a globalizáció elszenvedőit akarja kárpótolni. Amolyan pénzemberek érdekeit néző populista ("pluto-populist", a plutokrácia és a populizmus összetételéből).

Arra a kérdésre, hogy milyen módon lehetne megmenteni a nyugati típusú demokráciákat, vagyis hogyan lehetne erejét venni a társadalom szétszakadásának, három eszközt említ:

Először is a tőke megadóztatásával meg kell akadályozni az egyre nagyobb vagyonkoncentrációt, illetve a tőkejövedelem összjövedelmen belüli arányának folyamatos növekedését.
Másrészt sokkal többet kell fektetni a minőségi oktatásba, hogy mindenki számára egyenlő feltételek álljanak rendelkezésre a jövedelmi ranglétrán való felmászáshoz.
Végezetül a legvagyonosabbakra akkora örökösödési adót kell kivetni, amivel hosszú távon megakadályozható lenne egy nagyon szűk, szupergazdag réteg létrejötte, illetve társadalmi bebetonozódása. Fontos, hogy ne mindenki kelljen ilyen örökösödési adót fizetni, hanem tényleg csak a leggazdagabbakra vonatkozzon.

Branko Milanovic ezen intézkedések megvalósulásán keresztül látja annak lehetőségét, hogy a baloldal egy vonzó alternatívát tudjon nyújtani az előretörő "pluto-populizmussal" szemben.