Se vége, se hossza a körmondatnak, közben kétszer hangzik el, hogy nagyon kevés az idő, gyors választ vár. A vendég profi, tömören beszél, a kérdésnek álcázott félmondatok után összefoglalná a lényeget, de a műsorvezető közbevág. Saját szavával próbálja summázni a hallottakat, nem sikerül. A megkérdezettnek újra el kell mondania azt, amit a tévénézők már mindannyian értenek, és türelmetlenül várnának további új, érdekes információt. Újabb kérdésnek nem nevezhető szóhalmaz, a végén figyelmeztetéssel: „nagyon rövid választ várok!” És a jól ismert lezárás: „nincs több időnk…” Pedig lenne idő, de ehhez megfelelő tudás, felkészültség, szerénység és kellő szakmai alázat kellene. Ami olykor hiánycikk, így hát marad a bosszankodás, mert a leírt forgatókönyv ellentmond nem csak a szakmai alapelveknek, hanem a jó modornak is. Mondhatják, hogy mindez apróság. A világjárvány okozta társadalmi földrengés idején talán felesleges az efféle csipcsup-morgás, mégsem hagyom szó nélkül. Emlékeztető arra, hogy van élet a járványon kívül. Talán nem kell sokáig várni, és visszakapjuk az életünket.