MENÜ
2019. november 18.
Jenő
Nehéz kirepülni

Nehéz kirepülni

hvg.hu

Tízből hét fiatalnak nehezen megy az elköltözés a szülői házból.

A fiatalok felét támogatta a család, amikor elköltöztek otthonról, minden ötödik fiatal mégis úgy érzi, nem kapott elegendő érzelmi és anyagi támogatást a szülőktől, illetve segítséget a hétköznapi életvezetéshez – derül ki egy friss felmérésből.

A megkérdezett fiatalok többsége izgatottan várta az önálló életet (61 %), a válaszadók harmada pedig egyenesen megkönnyebbült, hogy elhagyhatja a szülői házat. Azok, akik féltek az elköltözéstől, leginkább attól tartottak, hogy magukra lesznek utalva, nem lesz munkájuk és nem tudják magukat eltartani, a szülőktől kell pénzt kérni, magányosak lesznek, vagy akár az utcára is kerülhetnek – derül ki az SOS Gyermekfalvak felméréséből, amely arra volt kíváncsi, hogy a fiatalok milyen segítséget kapnak családjuktól az önálló életkezdéshez. Az anonim, online kérdőívet 573 olyan felnőtt töltötte ki, akik az elmúlt 10 évben költöztek el a családjuktól.

A válaszadók harmadának volt csak zökkenőmentes az elköltözés a családtól – ők azok, akik nem éltek meg semmilyen nehézséget. A fiatalok kétharmada azonban különböző problémákkal szembesült az egyszerű háztartási teendőktől az ügyintézésig. Az elköltöző fiatalok közel harmadának a szülőktől, családtól való elszakadás is nehéz volt.

Minden harmadik fiatal bajban van, ha a házimunkáról van szó

A fiatalok túlnyomó többsége az elköltözés után is rendszeresen vagy alkalmanként tanácsot kért a szüleitől. Leginkább háztartásvezetéssel kapcsolatos segítséget kérnek a gyerekek (71,4 %), ezt követik az ügyintézési nehézségek (63,6 %). Betegség esetén is minden második fiatal fordult már a családjához. A hétköznapi problémákkal – mint a mosás, takarítás – minden harmadik válaszadó a családját keresi. A szerelmi ügyek terén minden ötödik gyerek bizalmas a szüleivel, tanulmányi ügyekben valamivel kevesebben kértek tanácsot.

Az esetek felében támogatták a szülők a fiatalok önálló életkezdését, leginkább pénzzel (72,8 %), a költöztetésben segítettek (59,4 %), háztartási eszközöket adtak (59,4 %), segítettek az új lakást rendbe tenni (37,9 %), közel ötödük pedig lakást is kapott.

A válaszadók többsége szerint családja eleget segített az elköltözéskor, minden ötödik azonban úgy érzi, nem kapott elegendő támogatást. A legtöbben érzelmi és anyagi segítséget vártak volna a szülőktől, illetve segítséget a hétköznapi életvezetéshez.

„Láthatjuk, hogy milyen nehézséget jelent egy átlagos fiatalnak, amikor elköltözik otthonról. De mi történik egy gyermekvédelemben élő fiatallal? Nekik nincs hova fordulniuk, ha nehézségeik támadnak, nincs kit felhívni, nincs hova hazamenni, ha nem sikerül. Nekik egyetlen esélyük van, nem hibázhatnak. Ezért is fontos, hogy ezeknek a gyerekeknek minél több olyan program legyen elérhető, ahol támogatást, lehetőséget kapnak, és minél erősebb védőhálót építsünk köréjük” – mondta az SOS szakmai vezetője.

Szilvási Léna úgy véli, jó lenne, ha a vállalatok önkéntes programjai nemcsak a kerítésfestésről szólnának, hiszen sok más módja van a fiatalok segítésének a pályaorientációs programoktól a gyakornoki programokig. Az SOS fiatalokat célzó Leaving Care – Útravaló programja is épp erről szól. Egyrészt gyermekvédelmi szakembereket képeznek, hogy megfelelő eszközeik legyenek a fiatalok önálló életre való felkészítéséhez. Másrészt létrehoztak egy online közösségi teret, ahol nemcsak a fiatalok beszélhetik meg egymással egy biztonságos felületen problémáikat, tapasztalataikat, hanem szakértők és céges mentorok is segítenek nekik ügyintézési, munkaerő-piaci, jogi, lakhatási vagy bármilyen egyéb felmerülő kérdésben. „A családot nem tudjuk pótolni, de igyekszünk minél több kapaszkodót adni nekik, hogy kikerüléskor ne vesszenek el.”