Tam_Bau
MENÜ
2019. augusztus 20.
Alkotmány ü., István
Nagyot küzdött, legyőzte Walest a magyar válogatott

Nagyot küzdött, legyőzte Walest a magyar válogatott

444.hu

Megérdemelte a válogatott a győzelmet, ráadáásul egy nem annyira rossz ellenféllel szemben.

Hogy volt tétje a Wales elleni keddi EB-selejtezőnek, azt szépen mutatja, hogy Orbán Viktor miniszterelnök jó 50 perccel kezdés előtt kiérkezett a ferencvárosi Groupama Arénába, megelőzve többek közt Majka előadóművészt, Puhl Sándor bírófejedelmet, Schmidt Mária történész-futballrajongót, és több jelenlegi, és egykori miniszterét, köztük Seszták Miklóst is, aki ugyan személyi nélkül érkezett a VIP bejárójához, de kísérőjével csak megdumálták a beengedő személyzetet, hogy mégiscsak egykori miniszterről van szó, legyen elég az ismerős arc is.

Pedig Orbánra nem jellemző a korai érkezés, a foci olyannyira szent dolog számára, hogy nagy meccsek előtt nem szívesen él társasági életet, jobb szeret bezárkózni valamelyik skyboxba, nehogy valaki megtalálja valami üzleti kérdéssel, neadjisten kéréssel (ami egyébként nem ajánlott, könnyen elvágódik vele hosszú időre az ember.) Most valamiért mégis fontosnak gondolta, hogy ráhangolódjon a meccsre.

Az egyedül, testőrök gyűrűjében érkező kormányfőt nem törte le a Puskás Akadémia hétfői veresége a Puskás-Suzuki kupa döntőjében, ahol ismét kénytelen volt más csapat fiataljainak nyakába akasztani az aranyakat; láthatóan feldobva sietett be a stadionba, ahol már fél órával kezdés előtt érződött, hogy jó hangulatú meccs lesz a keddi - a nagyjából 1000 wales-i szurkoló egyedül be tudta üvölteni az arénát, ehhez jött még hozzá 18 ezer lelkes magyar, tényleg nagy hangulat volt, plusz még a levegő is pont tűrhetőre hűlt.

Az előzményekhez képest egyébként végig visszafogott maradt a fanatikus Carpathian Brigade, alig-alig lett néha Erdély Magyarországé, és a „Vesszen Trianon!”-ból is csak kettőt számoltam, az este valamelyest váratlan slágere a Tavaszi szél vizet áraszt népdalunk volt.

Simán megtelt a stadion, pláne hogy a nagyszombati szlovákok elleni meccsen akkorát randalírozott néhány tucat magyar ultra, hogy büntetésként 3000 helyet szabadon kellett hagyni a Groupamában.

És szokás szerint megteltek páholyok, hiszen egy hazai válogatott meccs rég nem csak a csapatról szól, valóságos politikai díszszemle zajlik ilyenkor a kétszintes VIP-teraszon, mindenki felveszi az ünneplőjét, megadja a kellő tiszteletet, és jól bevacsorázik. Kedd este is eljöttek a kötelező meccskellékek (Hernádi Zsolt, Fürjes Balázs) a lelkes, feltörekvő fiatalok (Hollik István, Orbán Balázs), a régi bútordarabok (Polt Péter, Pálffy István) és a ritkábban látott, ismerős arcok (Giró-Szász Andrásr, Mesterházy Attila). Bónusz, olvasónk nem váratlanul a közmédia páholyában szúrta ki Kálomista Gábort:

Két óra alatt összesen négy Orbánt számoltam a stadionban, Viktor, Willi és Balázs mellett feltűnt az egyik skybox teraszán Gáspár is, de aki látott még, küldjön emailt.

Wales-nek nem fért bele a bukta azok után, hogy a hétvégén kikaptak Eszéken a horvátoktól, a magyarok viszont a horvát bravúr és a bakui három pont után egy újabb győzelemmel elléphettek volna, megőrizve az esélyét annak, hogy 2020-ban hazai pályán léphessen pályára a csapat az új Puskásban.

Az azeri meccsen kiállított és lelátóra száműzött Marco Rossi kihagyta az oly sok szövetségi kapitány által kihagyhatatlannak gondolt Kleinheisler Lászlót, és Pátkai Mátét tett be a középpálya közepére Nagy Ádám mellé. Igaza lett.

Az első félidőben a magyarok tartották többet a labdát, bár elsőre kicsit szokatlan volt, hogy beadásokkal akarjuk megverni az ellenfelet, de Wales meglepően könnyen megzavarható volt magas labdákkal - és még szokatlanabb, hogy az ellenfél végig a balszélen próbálkozott, Gareth Bale az első 45 percben szinte elbújt a pálya jobboldalán labdával alig találkozott. Nekünk nagyobb helyzeteink voltak.

Negyedóra után Lovrencsics kiugratása után Holender alig maradt le Szalai centerezéséről. 10 perccel később Daniel James ment el a balon, a centerezést Lawrence gurította Gulácsi ölébe. Aztán egy szép Pátkai-Szalai-Pátkai háromszög után Pátkai próbálta kapura ollózni Dzsudzsák beadását, de nem találta el (úgy mint Bale a tavalyi BL-döntőn), nem sokkal később pedig Willi Orban fejelt mellé egy szögletet.


Nagy Ádám és Szoboszlai Dominik voltak a legpengésebbek - főleg labdakezelésben - technikailag kilógtak a csapatból felfele, de Szoboszlai nem nagyon érezte a játék tempóját, sok rossz ütemű passza volt. Összességében Dzsudzsák és Lovrencsics erőszakos játékával az első félidőben azért dominált a csapat.

A második félidőben aztán egyre fogytak erőben a magyarok, úgy tűnt, jó lesz az iksz is. Az 55. percben Szoboszlainak hatalmas helyzete volt, de pattanásból kevéssel a bal felső fölé lőtt. Öt perccel később a meccs ziccere adódott Bale előtt, de Lawrence centerezését erőtlenül Gulácsi kezébe emelte. Fáradtunk, de a cserék jól sikerültek, Kleinheisler is jól szállt be, és volt a 75. percben egy szép lövése.

Aztán egy perccel azután, hogy Gulácsi kis híjján gólt rúgatott a frissen beállt Wilsonnal, és amikor már nem annyira volt benne, hogy sikerül betalálni, Szalai kibrusztolt egy labdát a 16-oson belül, és a lecsorgót Pátkai beverte. Bumm.

Összességében megérdemelte a válogatott a győzelmet, ráadáásul egy nem annyira rossz ellenféllel szemben, a közepesnél csak valamivel jobb játékkal. Szalai nagyot birkózott elől, Pátkai és Nagy Ádám megbízhatóan szűrtek, és a védelem is jól állt a lábán.

Vezetjük a csoportot 9 ponttal, négy meccs után is van esély arra, hogy jövőre legyenek magyar meccsek az új Puskásban, és ennél több a selejtezők ezen szakaszában nem is várható.

Az eltiltott, és így a tribünre kényszerült Marco Rossi éltetése a végén az ultrák részéről kifejezetten jófej gesztus volt. Szeptemberben jönnek a szlovákok.