Életének 71. évében elhunyt Rajk László építész, belsőépítész, látványtervező, a magyar demokratikus ellenzék egykori tagja, volt SZDSZ-es politikus. A halálhírt elsőként az ÉpítészFórum.hu írta meg. Mint írták, Rajk rövid lefolyású, súlyos betegség után halt meg.

Telefonon elértük Demszky Gábort, aki a hvg.hu-nak azt mondta, a legjobb barátját veszítette el, minden fontos dolgot, a szamizdatot, a főpolgármesterséget is Rajk tanácsaival csinálta végig.

Elveszítettem azt az embert, aki nem csak nekem segített, hanem rajtam keresztül mások életén is fordítani tudott, vagy segíteni tudott.

Hozzátette, nem érte váratlanul a halála, elmondása szerint Rajk már búcsúzott.

Rajk László édesapját, az azonos nevű egykori kommunista belügyminisztert 1949-ben, a Rákosi-korszak leghíresebb koncepciós perében ítélték halálra, majd kivégezték. Ifj. Rajk László ezután egy ideig egy gyermekotthonban nevelkedett, édesanyja csak börtönből való szabadulása utána vehette ismét magához.

Rajk előbb az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnáziumban, majd a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán végzett tanulmányokat, itt 1972-ben szerzett diplomát, majd tanult a kanadai McGill Universityn is. Előbb 1972 és 1975 között a Lakóterv, majd 1976 és 1986 között az Iparterv építésze volt, mint építész tagja lett az avantgárd mûvészeti mozgalomnak is. Dolgozott színdarabok és filmek látványtervezőjeként is, 1989-től díszlettervezőként a Filmgyárban, 1995-től pedig saját vállalkozása vezető tervezője volt.

A rendszerváltó demokratikus ellenzéknek a kezdetektől tagja volt, 1980-tól tiltólistára kerül, 1981-től Demszky Gáborral közösen szamizdatok kiadásában és terjesztésében vállalt szerepet. 1988-ban alapító tagja volt a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, a későbbi SZDSZ-nek is, amelynek alapításától tisztségviselője is volt. A rendszerváltáskor az 1989. június 16-i Nagy Imre-újratemetés gigantikus díszletei is az ő nevéhez kötődnek.

1990-ben az SZDSZ színeiben a XIII. kerületből, Budapest 20. választókerületéből egyéni jelöltként bekerült a parlamentbe, 1994-ben pedig az országos listáról. 1996-ban a Tocsik-ügy SZDSZ-es érintettjei miatt lemondott mandátumáról. A pártból több alapítóval közösen 2009-ben lépett ki, miután Retkes Attilát választották a párt elnökévé.

Rajk László több más díj és elismerés mellett 1999-ben a Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének lovagja lett, 2005-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét, 2007-ben a Pro Urbe Budapest díjat, 2009-ben pedig a Kossuth-díjat is.

Nevéhez fűződik többek között a párizsi Pere Lachaise temetőben Nagy Imre és mártírtársainak szimbolikus síremléke, a budapesti Lehel téri piac épülete, az Aquincumi Múzeum új épülete, illetve a Corvin Mozi 1990-es évekbeli felújításakor a belsőépítészeti kialakítás.

Számos film látványvilágán és díszletein is dolgozott, így például Gothár Péter 1981-es Megáll az idő, Tarr Béla A londoni férfi, valamint a Berlinale-díjas A torinói ló című filmjén, dolgozott Nemes Jeles Lászlóval a Napszálltán és az Oscar-nyertes Saul fián, illetve az idei magyar Oscar-jelölt filmen, Tóth Barnabás Akik maradtak című alkotásán is.

Készített kiállítási látványterveket és színházi díszleteket is Magyarországon, és külföldön is.

• Rajk László
• gyász