Választási kampámyokban az orosz félretájékoztatási felelősök elképesztő tempót diktálnak, de ha nincs éppen választás, akkor sem pihennek. A Kreml-barát dezinformációs gépezet kiterjedt és jól szervezett apparátussal dolgozik, elsősorban a közösségi médiát kihasználva állítanak valótlanságot, vagy valós dolgokat ferdítenek el.

Műsorunk címe: Dezinformátor

5455. Május közepéig összesen ennyi orosz eredetű álhírt azonosított be az elmúlt közel négy és fél évben az Európai Unió külügyi szolgálatán belül kifejezetten erre a célra létrehozott munkacsoport, a Stratcom. Munkájuk eredményét – a konkrét eseteket, valamint elemzéseket – folyamatosan frissített „EU vs Disinfo” nevű oldalukon publikálják.

Az első álhírt, amelyet bizonyíthatóan valamelyik Kreml-barát médium kezdett el terjeszteni, 2015. január 6-án publikálták. A Sputnik nevű orosz hírportál arról írt, hogy a lvovi (Ukrajna) egyetemen az egyik tanár nem engedte vizsgázni azokat az orosz hallgatókat, akik orosz közösségi médiát használtak. Az eredeti cikk már nem érhető el a neten, mindenesetre a hír ellenőrzése során kiderült, hogy az érintett oktató is cáfolta ezt a híresztelést. Ugyanakkor már ez az első példa is jól szemlélteti az orosz törekvést: erős ukránellenesség, akik a hírben ráadásul az oroszokat támadják.

A cikk elején említett szám folyamatosan nő, hiszen hetente több tucat dezinformációról is beszámol az uniós szolgálat. Ez a szám az elmúlt két évben 2470, az elmúlt egy évben 1459, a megelőző hónapban pedig 180 volt.

Ha azt nézzük, hogy az egyes országok milyen mértékben érintettek, akkor Ukrajna az első, természetesen mint az oroszok elleni támadások kitervelői és végrehajtói. 2477 esetben kapcsolatosak velük az álhírek. De alig van tőlük lemaradva a szenvedő alany, vagyis Oroszország, amelyet 2393 esetben említenek a dezinformátorok. Az álhírgyárban az összesített 3. helyen az Egyesült Államok (1373 említés), a 4. helyen pedig az EU (1040 eset) áll, így válik kerekké a világ. Ha megnézzük a kulcsszavakat, akkor szintén egy jól körvonalazható „érdeklődési terület” rajzolódik ki:

ukrajnai háború – 664 eset
választás – 548 eset
terrorizmus – 335 eset
migráció – 332 eset
oroszellenesség – 235 eset
Magyarországot sem kímélik

Az elmúlt három és fél évben összesen 62 esetben azonosítottak be olyan, bizonyíthatóan az orosz (álhír)propagandához köthető sajtómegjelentést, amelyben Magyarország is érintett. Ezek közül válogattunk, ez az áttekintés tükrözi a dezinformációs törekvéseket, ami dióhéjban a következő: az orosz-ukrán konfliktusban Oroszország az áldozat, a muszlimok Európa jövőjére törnek, az USA katonai befolyást akar szerezni Kelet-Európában.

Első esetben 2015. november 8-án jelent meg ilyen írás – igaz, ez inkább történelmi távlatból foglalkozik velünk, de jól illeszkedik az oroszok ukránellenes kampányába. Egy azóta már megszüntetett Youtube-fiókon keresztül közölték a Vlagyimir Putyin által létrehozott Orosz Stratégiai Tanulmányi Intézet szakértőjének véleményét. Szerinte az ukrán nacionalisták soha nem voltak függetlenek, az osztrák-magyar monarchia, a német fasiszták, majd az amerikaiak irányították őket.

Pár hónap múlva már magyarul jelent meg a hidfo.ru nevű, Kreml-barát portálon, hogy az amerikaiak Magyarországot arra akarják kényszeríteni, hogy foglalja vissza Kárpátalját, ez azonban a magyarok lakta határon túli területeken vérfürdőhöz fog vezetni. Az írás megemlíti a valóban lezajlott Orbán-Kaczynski találkozót, amelynek kapcsán arra következtettek, hogy a lengyel vezetés célja, hogy Magyarországot a nacionalista logika belpolitikai hasznával kecsegtetve, egy ilyen terület visszavételének ígérete alatt ebbe a falanxba kösse bele.

És mivel így kényszerpályára állítják Magyarországot, a magyar kormány rá fog szorulni amerikai vagy lengyel csapatok katonai segítségére.

2017 őszén a Komszomolszkaja Pravda közölt egy ismétlődő és bizonyítékok nélküli cikket arról, hogy Finnország, Észtország és Magyarország az Oroszországban élő finnugor népeket arra akarja kényszeríteni,hogy váljanak függetlenné és szakadjanak el az oroszoktól. Ennek érdekében ezek az országok az oroszországi finnugor közösségek kulturális és tudományos elitjét folyamatos nyomás alatt tartják, befolyásolják őket. Sőt, arra szólítják fel a távoli rokonokat, hogy tanuljanak külföldön, majd egyfajta térítő tevékenységet végezve térjenek vissza hazájukba. A cikk lényegében azon alapul, hogy a létező kulturális együttműködések tulajdonképpen szeparatista tevékenységet takarnak.

2017-ben már bőven alkalmas volt az idő arra, hogy muszlim terroristákkal is riogasson az orosz propaganda, bár ezt megtette a magyar is. Az azóta már elérhetetlen vilaglato.info nevű oldal kezdte terjeszteni, hogy egy hajón, amely muzulmán menekülteket szállított Görögországba, nagy mennyiségű fegyvert és lőszert találtak. Kész tényként állítják, hogy a terroristák európai 9/11-re készülnek Európában karácsonykor, csak a helyszín nem ismert még, de több ezer áldozattal lehet számolni.

2018 elején a Sputnik egy elemzésben adott igazat Orbán Viktornak Soros György kapcsán. A lap ismerteti a magyar miniszterelnök véleményét, miszerint Soros Brüsszelben és az ENSZ-ben is sok pénzt költ a döntések befolyásolására. Az írásban megállapítják, hogy Brüsszel rövidlátó politikája miatt nem garantált Európa jövője, inkább arra törekednek, hogy a nemzetközi elit érdekeit biztosítsák. Ennek érdekében a munkaerőköltségek csökkentését és a munkavállalók szerződésben foglalt jogainak korlátozását szeretné elérni a „sorosgyörgy”.

Nem sokkal később viszont a Sputnik News meghaladta saját magát, amikor megállapította : van Sorosnál is rosszabb. Az USA-nak ugyanis elege van abból, hogy Magyarország bírálja az EU oroszokkal szembeni szankcióit. Washington arra akarja kényszeríteni a magyar kormányt, hogy álljon be a sorba, támogassa a büntetőintézkedéseket (amelyeket egyébként Magyarország mindig megszavazott), ellenkező esetben amerikai beavatkozás és egy „venezuelai forgatókönyv” következhet. „Ez rosszabb lehet, mint azok a demonstrációk, amelyeket a közelmúltban szervezett Soros György” – állítja az „elemzés”.

Időrendben az utolsó álhír a Notre-Dame leégéséhez kapcsolódik és az is világos, hogy a magyar verzió egy nemzetközi akció része. Magyarul a Magyar Expressz írt arról, hogy a francia jobboldali emberek többsége szerint terroristák gyújtották fel a székesegyházat, a francia állami média pedig meghamisítja az ezzel kapcsolatos információkat. Például elhallgatják azt is, hogy az első tűzoltók nem találtak tüzet, ezért otthagyták a helyszínt. Ezeknek az összeesküvés-elméleteknek egész Európa a célcsoportja, az ezzel kapcsolatos, 33 cikkből álló álhír-gyűjtemény ezen az oldalon elérhető.

Az online hadviselés

Fentebb írtunk arról, hogy a dezinformációk között előkelő helyen vannak a választásokkal, vagy népszavazásokkal kapcsolatos aktivitások. Erre vonatkozóan meglehetősen ijesztő számok is rendelkezésre állnak négy kampány adatai alapján.

A 2016-os brexitnépszavazáshoz kötődően oroszbarát Facebook- és Twitter-fiókok 18 és fél millió EU-ellenes posztot tettek közzé. Csak a Twitter felhasználói közül 150 ezer fiókot azonosítottak, ahonnan rendszeresen álhíreket terjesztettek. A 2017-es német választások során 2840 Kreml-barát felhasználót azonosítottak a közösségi médiában, amelyek online vitát generáltak, de mindig egy adott politikai párt oldalán. A 2017-es nem hivatalos katalán függetlenségi népszavazás napján 2000 százalékkal több olyan Twitter-poszt jelent meg, amelyek orosz fiókokhoz köthetők. A 2018-as olasz parlamenti választások során pedig a Russia Today és a Sputnik által létrehozott tartalmak több mint 90 százalékát célzottan az olasz bevándorlásellenes közösségek körében terjesztették. Ebben a kampányban a Kreml taktikája egyértelműen a migrációellenesség erősítése volt Olaszországban.

Ezek alapján körvonalazódott az, hogy az előttünk álló EP-választások kapcsán mire számíthatnak Moszkvából – az élet minden területén. A szakértők tíz pontban összegezték előrejelzéseiket.

Dezinformáció: álhírek gyártása, valós hírek meghamisítása, a Kreml erőfeszítéseinek legátfogóbb és legelterjedtebb módszere, ami nem csak választási ciklusokra korlátozódik.
Politikai reklámok: általában hamis felhasználóval hirdetések vásárlása a kiválasztott politikai erő számára.
Hangulatbefolyásolás: hamis felhasználók, trollok, botok használata hangulatkeltésre a közösségi médiában, vagy például lánc e-mailek terjesztése révén.
Identitáshamisítás: nemcsak álhírek terjesztésére használhatják, hanem például adathalászatra is, amelynek eredménye akár számítógépes zaklatás is lehet.
Hackelés és szivárogtatás: ennek a célja először felhasználói fiókok feltörése, aztán a megszerzett dokumentumok közzététele, vagy meghamisítása.
Felderítő hackelés: ez alatt elsősorban állami intézmények vagy akár médiacégek ellen irányuló számítógépes támadást kell érteni.
Infrastruktúrák támadása: ezek magukban foglalják az ország elektronikus szavazási rendszerébe, a szavazói adatbázisokba vagy a kapcsolódó informatikai hálózatokba való behatolási kísérletet.

Elitbefolyásolás: különböző fórumokon és csatornákon keresztül az egyes szektorok döntéshozóinak megkörnyékezése.
Párt- vagy kampányfinanszírozás: ez olyan pénzügyi támogatást jelent, amelyet jellemzően egy Kremlhöz közvetlenül nem kapcsolódó szervezet, vagy intézmény biztosít.
Extrém beavatkozás: akár katonai erőszak is elképzelhető egyes államok területi integritása ellen – ha az előbbi eszközök eredménytelenek.
Mindezek alapján nehéz eldönteni, hogy Brüsszelben, vagy Moszkvában van nagyobb tétje az EP-választásoknak.

A cikk az Eurológus és az Európai Adatújságírók Hálózata közötti együttműködés eredményeként készült, a CC BY-SA 4.0 licenc szerint.

• álhír
• közösségi média
• Oroszország