MENÜ
2018. január 17.
Antal, Antónia
Karácsonyra várva

Karácsonyra várva

Takács Zsuzsa • fotó: lovethispic.com

Advent idején járunk. Ilyenkor próbálunk a hétköznapok rohanásából kilépni, lassítani, elmélyülni.

Figyelni magunkra és másokra. Nem csak felületesen, hanem százszázalékosan, valódi odafordulással. Nem könnyű, de próbálkozom az év többi napján is, talán ennek köszönhető, hogy a gondok, megoldatlan ügyek megtalálnak. Két évtizedes rovatunk múltja, és ez idő alatt rengetegen hívtak fel, kerestek meg személyesen vagy levélben, hogy elmeséljék történetüket. Közülük azokat igyekeztem megosztani, amelyek közügynek tekinthetők, egynél több emberhez is szólnak. Tipikusak és jellemzőek. Tükröt tartanak magunk elé, rapid korrajzok. Vagy inkább fricskák, melyek egyfelől szúrnak, másik oldalról megerősítenek sokakat, nincsenek egyedül gondjaikkal. Mert őszintén szólva ennél többet nem tudok tenni, de hallgatni és figyelni az emberekre talán tudok. És persze örömmel osztom meg a szívhez és lélekhez szóló embermeséket. Szerencsére ebből is van bőven, bár bevallom, nekem is fejlődnöm kell. Nem mindig könnyű felfedezni a szép történéseket, követendő ügyeket és személyiségeket. Ők kevésbé harsányak és rendszerint nem tolakodnak előtérbe. Észrevétlen jótevők az év minden napján, szeretetről és emberségről szólnak.

Szép ünnepet kívánok, küldöm a Rózsát a Krónika minden olvasójának!