Gyermekkorom nyarait egy bányászvárosban töltöttem, a rokonságomból is többen dolgoztak a bányában. Nem szokatlan számomra a Jó szerencsét!-köszönés, unokatestvéreim az iskolában is így üdvözölték tanáraikat, és a helyiek pontosan értették a valós tartalmát. Minden műszak után épségbe fel kellett jönni a föld mélyéből. Az eltelt évtizedek alatt bezártak a bányák, kiöregedtek, vagy szakmát váltottak a vájárok, földalatti munkán dolgozók, és Jó szerencsét! legfeljebb a lottózóban kívánnak az embernek. Nem az életben maradáshoz, hanem a tetemes nyereményhez érdemes Fortunát emlegetni. Mindannyian eljátszottunk már a gondolattal, mire költenénk a lottóötöst, hogyan változna meg az életünk, milyen stratégiával osztanánk be az ölünkbe hulló százmilliókat, milliárdokat. Arra ritkábban gondolunk, hogy a nyereménymentes, de boldog élethez önmagában is szerencse kell, de leginkább kitartás, eltökélt, szívós munka, hosszú évek befektetett energiája és befizetett járuléka. Amit a nyugdíjasok jórésze elmondhat magáról, és joggal várná el, hogy a társadalom megbecsülje, megfelelő életminőséget garantáló, értékálló nyugdíjat biztosítson. Ez jutott eszembe, amikor idős honfitársainknak szóló ingyenes információs kiadványban elolvastam: lottózzon digitálisan! Időszerű üzenet.