"Homokterületek új pestise" – így nevezi az MTA keddi közleménye az észak-amerikai homoki prérifüvet, ami eddig szinte teljesen ismeretlen volt Magyarországon, de most inváziós fajként a hazai élővilágot fenyegeti. A nemzetség más fajai nyomán özönfűnek is nevezett agresszív növénnyel két alapvető baj van: kiszorítja a hazai fajokat, és a legelő állatok sem fogyasztják.

A homoki prérifű egyre jelentősebb hazai elterjedését az MTA-DE Lendület Funkcionális és Restaurációs Ökológiai Kutatócsoport és a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai vizsgálják.

A KUTATÓK 2017-BEN MUTATTÁK KI ELŐSZÖR MAGYARORSZÁG MÉSZTELEN ÉS MESZES HOMOKTERÜLETEIN AZ ÉSZAK-AMERIKÁBAN ŐSHONOS HOMOKI PRÉRIFŰ (SPOROBOLUS CRYPTANDRUS) JELENLÉTÉT.

A Magyar Tudományos Akadémia és a Debreceni Egyetem kutatói már akkor valószínűsítették, hogy a faj jelentősebb terjedési és megtelepedési kapacitással rendelkezik.

A homoki prérifű erőteljes csomókat képző, sekély gyökérzetű évelő növény. Nagyon jellegzetes a fajra a levélhüvely peremén található, sűrű és elálló fehéres szőrkoszorú, valamint hogy virágai ritkán bomlanak ki teljesen (erre utal a faj tudományos neve – cryptandrus – is). A fajnak igen apró, alig egy milliméteres, könnyen terjedő magjai vannak, amelyek nagy valószínűséggel tartós magbankot is képeznek.

A homoki prérifű jól tűri a taposást és a szárazságot is, amit az is segít, hogy szénasszimilációja egy igen víztakarékos, úgynevezett C4-es fotoszintézis-út segítségével valósul meg. A nemzetség más fajainál az ún. allelopátia jelenségét is igazolták – azaz a környezetükbe olyan anyagokat juttatnak, melyekkel más fajok megtelepedését és növekedését gátolják.

A homoki prérifüvet 2017 óta számos helyen találták meg a kiskunsági homokterületeken, ahol korábbi parlagokon és elsődleges homoki gyepekben fordul elő, valamint Debrecen belterületén, fajszegény leromlott gyepekben megtelepedve, gyakorlatilag egynemű, más növényfajt alig tartalmazó összefüggő foltokat, néhol többhektáros állományokat képez.

A TAPASZTALATOK ALAPJÁN A FAJT A LEGELŐ ÁLLATOK NEM VAGY ALIG FOGYASZTJÁK, AMI TOVÁBB SEGÍTI A TERJEDÉSÉT.
2019 nyarán az MTA-DE Lendület Funkcionális és Restaurációs Ökológiai Kutatócsoport a Debreceni Egyetem, a Szegedi Tudományegyetem, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság és a Montana Tech University munkatársainak bevonásával a két kontinensre kiterjedő kutatási projektbe kezdett, amelynek célja a növény termőhelyi körülményeinek és környezeti igényeinek feltárása. Emellett a növény társulási és terjedési képességeit, szaporodásbiológiáját és magbankképzési sajátságait vizsgálják, és igyekeznek behatárolni azokat az élőhelyeket és élőhelytípusokat, ahol az elkövetkezendő években a spontán megjelenésére számítani lehet. Mivel a faj kifejezetten a száraz és meleg termőhelyekhez alkalmazkodott, további terjedését a klímamodellek által előjelzett szárazodás és hőmérséklet-emelkedés is segíteni fogja.

A kutatók nagyon szívesen veszik a homoki prérifű előfordulására vonatkozó új adatokat, amelyek segíthetnek tisztázni terjedése körülményeit, és megalapozhatják a jövőben a visszaszorítására tett kísérleteket (Török Péter, az MTA-DE Lendület Funkcionális és Restaurációs Ökológiai Kutatócsoportjának tagja várja az ezzel kapcsolatos leveleket: molinia(at)gmail.com).

• homoki prérifű
• homok
• özönfű