A horvátok elleni hitehagyott, nézni is rossz játék után a második csoportmeccsen átgázoltak a mieink a mindössze 18 órát pihenő szerbek ellen. Több klasszis teljesítményt is láttunk, és végre sikerült jól védekezni egy olyan csapat ellen, amely sokáig támadott hét mezőnyjátékossal.
Előzetesen úgy tűnt, hogy a Horvátország elleni vereséggel a szakadék szélére került a magyar válogatott a Dániában zajló női kézilabda Európa-bajnokságon. Ehhez képest két nappal később ott tartunk, hogy a horvátok megverték a világbajnoki címvédő hollandokat is, a magyar válogatott pedig lesikolázta Szerbiát, a második helyről várja az utolsó fordulót a csoportban, és kedden egy döntetlennel bebiztosíthatja a továbbjutását a középdöntőbe.

A szerb csapat érkezett a legrosszabb történések után az Európa-bajnokságra, hiszen eredménytelen Covid-tesztek után csak csütörtökön utazhatott Dániába, majd a csütörtöki és a pénteki tesztelés után is produkált egy-egy játékos pozitív eredményt. Ezek után a csapat a Hollandia elleni mérkőzés első félidejének végén elvesztette Andrea Lekićet, aki kiemelkedően a legjobb szerb játékos, és akire az Achilles-ín szakadása miatt nagyon hosszú rehabilitáció vár, rá a márciusi olimpiai selejtezőn se számíthat majd a csapata.

A hiányzók ellenére a szerbek a hajrában fantasztikus játékkal, a kapus Risović remeklésével fordítottak hat gólos hátrányból Hollandia ellen, és 29-25-ös győzelemmel kezdték a tornát. Ugyanakkor az mindenképpen a mieinknek kedvezhetett, hogy a pozitív tesztek miatt a szerb-holland meccs mindössze 18 órával azelőtt ért véget, hogy a szerb-magyar elkezdődött, és hogy Lekić elvesztése rövid távon extra motivációt jelenthetett, a hosszú kihagyás híre viszont lebéníthatta a szerbeket.

Utólag visszagondolva ugyanakkor azt mondhatjuk, hogy ezt a magyar válogatottat nagyon nehéz lett volna bárkinek megállítania. A csapat hatalmas önbizalommal lépett pályára, ahhoz képest, hogy az első meccsünkön távolról gyakorlatilag veszélytelenek voltunk, most záporoztak a távoli lövések, és szerencsére a szerb kapusok is elég gyenge napot fogtak ki. 10-6-os magyar vezetésnél úgy kért időt a szerbek szövetségi kapitánya, hogy Szöllősi-Zácsik Szandra addigra 5 gólnál járt (kettőt átlövésből, hármat a védekezés hiányosságait kihasználva betörésből szerzett).

A szerbek ekkor megpróbálkoztak a Hollandia ellen nagyon jól működő 7-6 elleni játékkal, ám 17-10-es állásnál néhány perc erejéig kénytelenek voltak feladni az üres kapuval támadást, mert üres kapus gólokkal bosszultuk meg a kockázatos szerb játékrendszert, miközben a szerbek nem tudtak könnyű gólokat lőni. Jó volt látni azt a pattogós magyar védekezést, amely emberhátrányban is mindig odaért a labdás emberekre, elsősorban Tomori Zsuzsát illeti dicséret emiatt. A szünetben 20-11 volt az állás, Bíró Blanka ekkor 45%-os védési hatékonyságnál járt.

A második félidő elején a szerbek megint 7 mezőnyjátékossal támadtak, ám amikor helyzetbe kerültek, Bíró bravúrt bravúrra halmozott, az eladott labdákat pedig megint üres kapus gólokkal büntették a magyar lányok. Lakatos góljával 10 perccel a vége előtt már 16 gól volt a különbség, felállt fal ellen a második félidőben is Szöllősi-Zácsik parádézott (volt 110 km/h-s lövése is), 12 lövésből 10 góllal zárt a mérkőzés hivatalos legjobbjaként az MTK átlövője. A végére Szikora is lehetőséget kapott, és bár neki nem ment úgy a védés, mint a 14 védéssel 41%-on záró Bírónak, de ekkor már csak a gólkülönbség volt a kérdés, a végeredmény 38-26 lett.

Támadásban ezúttal egyetlen olyan játékelem volt, ami gyakorlatilag nem létezett: a beálló megjátszása. A nyitott védekezés ellen a beállók lépkedtek fel labdákért, és ez jelentett némi nyugalmat az első mérkőzésen nagyon gyengén muzsikáló átlövőknek, de ennél sokkal több szerepe nem volt a beállóknak, Tóvizinek és Helembainak is csak 1-1 lövése volt, mindkettő a saját térfeléről, üres kapura.

Az Eb előtt azt kértük a magyar csapat játékosaitól, hogy próbáljanak meg felszabadultan játszani, és a lehető legjobban kihasználni a lehetőséget, hogy összeérjen a csapat a márciusi olimpiai selejtezőtornára. Az első mérkőzés után neki voltunk keseredve, mert semmit nem láttunk ebből, a második után viszont elégedetten állhattunk fel a tv elől.

A csoport másik mérkőzésen megtörtént az, amire nem igazán lehetett számítani: Horvátország a mieink után a világbajnoki címvédő Hollandiát is legyőzte, egy hasonló, brusztolós mérkőzésen, 27-25-re. Ezzel a horvátok már biztosan középdöntősök, az utolsó fordulóban pedig még nagyon sok minden lehet. Az mindenképpen jó hír, hogy a csoport második meccsét játsszuk mi kedden, így pontosan tisztában lehetünk azzal, hogy mi kell a továbbjutáshoz. Az pedig egyértelmű, hogy ez a holland válogatott messze van az egy évvel ezelőttitől, úgyhogy azzal a mentalitással kell nekimenni az utolsó mérkőzésünknek, hogy meg kell verni azt a csapatot, amit Szerbia és Horvátország is megvert már.

A másik vasárnap játszó csoportban két nagyon sima mérkőzést láthatott a közönség, Franciaország Szlovéniát, Dánia pedig Montenegrót ütötte ki (27-17 és 28-19). A két győztes már biztosan középdöntős, míg a vesztesek egymással meccselik majd le a harmadik továbbjutó hely sorsát. Ez a csoport sokkal tisztábban alakult, mint a miénk.

Az Eb hétfőn újabb négy mérkőzéssel folytatódik, a B-csoportban a cseh-spanyol meccs a továbbjutásról, az orosz-svéd pedig a középdöntőbe vitt pontok számáról dönt, míg a D-csoportban (a magyarok ágán) az a kérdés, hogy Románia megússza-e a norvég úthengerrel való találkozást enyhe sérülésekkel, a másik találkozón pedig a lengyelek próbálnak meg bravúrral nyerni a németek ellen, és pozitívan kijönni a románokkal esetleg létrejövő hármas körbeverésből.

• női kézilabda
• válogatott
• Horvátország