Mindig ezt próbáltam követni, akkor is, ha olykor nem sikerült. Most éppen azt a korszakot éljük, amikor nagy szükség van ésszerűségre és kreativitásra. Vagy inkább hagyományismeretre? A mai kor kulcsszava az újrahasznosítás, legyen szó környezetről, élelemtermelésről, építészetről, divatról, vagy akár a benchmarkingnak nevezett jó gyakorlatról. A legtöbben akkor is alkalmazzák ezt, ha nem ismerik a tudományos elnevezést. Ami jó, azt igyekszünk átvenni, hasznosítani. Ez az alapelve a környezettudatos életnek, melyet a letűnt generációk szükségből, szinte tökélyre fejlesztettek. Háztartási csodatevés volt hozzávalók nélkül ünnepi ebédet készíteni, egyáltalán etetni és egészségben tartani a családot a háborús időszakban, vagy a nélkülözés évtizedeiben. Egykor semmi nem dobtak ki, mindent felhasználtak, megfőztek, dunsztoltak, szárítottak, aszaltak, savanyítottak. Ma, a vágtató infláció, sokak számára megfizethetetlen élelmiszerárak korszakában, felértékelődik ez a tudás, aktuális, és segít túlélni. Ráadásul környezetbarát és trendi.