A túl sok maga alá temeti az embert. Életünk elválaszthatatlan része a vásárlás, a fogyasztás, a minél többet – minél gyorsabban eszmének a megvalósítása. Ez a legújabbkori gyűjtögető életmód fárasztó, és rengeteg felesleges energiába, pénzbe kerül. Egy életen át hajtunk, dolgozunk olyasmiért, ami múlékony, sem örömöt, sem boldogságot nem hoz, legfeljebb pillanatnyi elégedettséget. Egészen addig, amíg a következő megszerezni, megvásárolni való tárgy elénk kerül, és a régit elfelejtjük. Markánsan eltérő élethelyzet, nagy-nagy megrázkódtatás szükséges ahhoz, hogy átértékelje valaki az életét. Vagy egy nagy elhatározás. Ha csak tehetem, megnézem a miniházak-sorozatot a tévében, szereplőik sok-sok felesleges tárgytól és gondolattól megszabadulnak. Hasonlóképpen kedvelem az egykori menedzserek, „fontos emberek” sorsváltását bemutató életmeséket azokról, akik a vadonban, a mocsárban, vagy valamilyen lakatlan vidéken kezdtek új életet. A tárgygyűjtögetés helyett az élet értelmét kutatják. Van, aki közhelynek tartja, számomra inkább támpont: a kevesebb néha valóban több.