MENÜ
2020. május 28.
Emil, Csanád
Feltételesen szabadulnak a diákgyilkosság elkövetői

Feltételesen szabadulnak a diákgyilkosság elkövetői

24.hu

Kiengedik az osztálytársukkal végző kaposvári diákokat.

Kiengedik a börtönből a tizenegy évvel ezelőtti kaposvári diákgyilkosság elkövetőit – tudta meg a 24.hu. K. Mihály és V. Dávid még gimnazista volt, amikor egy tóhoz csalta a volt barátját. Sz. József hiába könyörgött az életéért, osztálytársai nem kegyelmeztek neki: összeverték, majd a vízbe fojtották. A most 28 éves fiatalok a jó magaviseletüknek köszönhetően szabadulnak feltételesen. Egyikük a lelkésznek segít a börtönben, a másik a börtön konyháján dolgozik.

A két, akkor 10. osztályos fiú és a későbbi áldozat a gimnázium kezdete óta barátok voltak, de a fiúkat egy idő után egyre jobban idegesíteni kezdte társuk viselkedése. 2008 tavaszára ez olyan terhessé vált a számukra, hogy elhatározták: megölik őt. Eleinte kettesben beszélgettek tervükről, majd azt elmondták két osztálytársuknak is, de ők nem hittek nekik.

A két fiú hosszú tervezgetés után abban egyezett meg, hogy nagyatádi illetőségű osztálytársukat egy talált, második világháborús géppisztoly ürügyén egy kaposvári tóhoz csalják, ott leütik, vésővel agyonverik, a testére szigetelőszalaggal köveket rögzítenek, aztán vízbe dobják. Ezt annyira komolyan gondolták, hogy a gyilkosság előtt kimentek a helyszínre és el is próbálták, hogy fognak végezni vele.

Aznap egyikük már a gimnáziumba magával vitte a vésőt, társa pedig a tervről mit sem sejtő áldozatot kérte meg arra, hogy vegye meg a szigetelőszalagot. A két fiú alkoholt fogyasztott, majd délután kettő körül az osztálytársukkal, Sz. Józseffel együtt kimentek a tóhoz.

Amikor kiértek, leütötték Józsefet egy bottal, majd többször is belevágták a vésőt. A fiú hiába könyörgött az életéért, K. Mihály és V. Dávid nem kegyelmezett neki.

Súlyos betondarabokat dobtak az arcára, majd az eszméletét vesztett társukat bedobták a tóba, s hogy biztosan elsüllyedjen, a testére köveket dobáltak. Az áldozat halálát fulladás okozta, de a testén talált több mint másfél tucat külsérelmi nyom alapján szakértők megállapították, hogy sérüléseibe is minden bizonnyal belehalt volna. A bíróság végül 14 év börtönre ítélte a két elkövetőt azzal a feltétellel, hogy jó magaviselet esetén tíz év után szabadulhatnak.

Bodó László, a Kaposvári Önkéntes Tűzoltó és Életmentő Egyesület parancsnoka a kutatás egyik irányítója volt. Így emlékezett az egész országot megrázó több mint tíz évvel ezelőtti brutális gyilkosságra: „A mai napig nem tudom elhinni, hogy két fiatalkorú ilyen kegyetlenül képes kioltani egy másik fiatalkorú életét. Azok a helyszínen talált nyomok, és test egy életre beleégett az ember retinájába."

A parancsnok azóta is tartja a kapcsolatot a megölt fiú szüleivel.

„Nagyon jó emberek. Sokat beszélgettünk a tragédia után. Rendszeresen felhívtam őket az ünnepekkor is, hogy megpróbáljak egy kis vigaszt nyújtani nekik. Nagyon nehezen jött össze nekik a fiúk, ő volt a mindenük" – mondta a parancsnok, aki tőlünk tudta meg, hogy hamarosan szabadulnak Sz. József gyilkosai. Erről így beszélt:

„Az élet fogja majd eldönteni, hogy alkalmasak-e arra, hogy kiengedjék őket. Hogy az a bő tíz év, amit bent töltöttek, elég tanulsággal szolgált-e a számukra ahhoz, hogy valóban megváltozzanak. Remélem, hogy jó irányba sikerült terelni az életüket a börtönévek alatt."

A két fiatal annak köszönheti a szabadulását, hogy mindvégig betartották a börtön szigorú szabályait. Szinte hihetetlen, de egy fegyelmit sem kaptak a közel tizenegy bent töltött év alatt.

Az átlagnál sokkal intelligensebbek. Mind a ketten simán leérettségiztek odabent. Mihály a festészetbe és a vallásba menekült. Freskókat készített a börtön kápolnájába és a lelkésszel is nagyon jól összebarátkozott. Olyannyira, hogy azt is megengedték neki, hogy mellette dolgozzon a börtön kápolnájában. Most már olyan segédlelkészféleként dolgozik. Festéssel és rajzolással telnek a mindennapjai – mondta el egy volt rabtársa.

Dávid nem az a művészlélek típus. Mihállyal ellentétben nem a vallásba menekült. Konyhai kisegítőként dolgozik. Krumplit, zöldségeket pucol, és mosogatja a hatalmas vájdlingokat. Csinálja, amit kell, mikor milyen munka van. Tavasszal engedik ki őket feltételesen. Mind a ketten tele vannak dicsérettel, így szinte biztosra vehető, hogy jóvá fogják hagyni a feltételes szabadlábra helyezési kérelmüket. Már alig várják, hogy szabaduljanak.

Sokan biztosan elfordulnának a szerettüktől egy ilyen kegyetlen emberölés után. A két fiatalembernek azonban szerencséje van, mert végig kitartottak mellettük a családjaik. Erről így beszélt K. Mihály volt rabtársa: „Misit és Dávidot is rendszeresen látogatták a hozzátartozói a börtönben. Ha valamiért nem tudtak bemenni hozzájuk, akkor csomagot vagy levelet küldtek nekik. A támogatásuk nélkül aligha bírták volna ki ilyen jól odabent. A kamaszgyilkosokat ugyanis sehol sem szeretik.”