Néhány évvel ezelőtt a svéd Chalmers Műszaki Egyetem tudósai farostból tudtak létrehozni egy 3D-nyomtatáshoz is alkalmas közeget. Az eredeti anyag egyfajta nanocellulózgél volt, amely fapépből származó, apró cellulózszálakat tartalmazott, és bár sokféle tárgyat ki lehetett nyomtatni belőle, a természetes fa porozitása, szívóssága és torziós szilárdsága hiányzott a kész termékekből.

A közelmúltban a kutatók azonban rájöttek, hogy egy új komponens, jelesül a növényi sejtek természetes összetevőjének számító hemicellulóz hozzáadásával strapabíróbb gélt tudnak létrehozni. A hemicellulóz egyfajta ragasztóanyagként szolgál, amely a cellulózszálakat összetartja.

A tudósok ezenfelül a természetes fa genetikai kódját digitalizálták, és ezzel a kóddal instruálták a printert, miközben az a továbbfejlesztett gélből kinyomtatta a mesterségesfa-objektumokat. Mind ennek eredményeként a nyomtatási eljárás során pontosan tudták szabályozni a nanoszálak elrendezését, és így immár a fa „ultrastruktúrájával” rendelkező elemeket is elő tudtak állítani.

A remények szerint a jövőben a csomagolásoktól a bútorokig fűrészelés, gyalulás és esztergálás nélkül lehet majd a legkülönbözőbb objektumokat fából kinyomtatni.

Mivel a technológiához az erdészeti iparág hulladékából származó cellulózt is fel lehet használni, az alkalmazása óriási mennyiségű fa kivágását tehetné indokolatlanná. Arról nem is beszélve, hogy számos esetben akár környezetszennyező anyagokat (pl. petróleum alapú műanyagot) is helyettesíteni lehetne a géllel.

• 3D nyomtatás
• bútor
• mesterséges fa