MENÜ
2018. december 15.
Valér
„Eljön a pillanat, amikor a szervezeted védekezni kezd mások ellen

„Eljön a pillanat, amikor a szervezeted védekezni kezd mások ellen"

bouvet.cafeblog.hu

És vajon kinek mondjam el, hogy nekem épp nagyon nagyon elég?

Amikor péntek este háromnegyed tízkor rám ír egy ügyfél a facebookon és nem tudom, nem akarom lereagálni, hiszen péntek is van, meg este is, de tíz perccel később már ordibál, hogy miért nem válaszolok vissza, úgy érzem, elég!

Amikor a körülöttem lévők minden egyes tagjának van egy sürgős és azonnal megoldandó siráma, amit persze – szerintük – csak én oldhatok meg, ráadásul úgy, hogy kiejtem a kezemből azt a feladatot, amivel épp aktuálisan foglalkozom, hogy ugorjak hozzájuk, néha úgy érzem, elég!

Amikor az ismerőseim csőstül érzik úgy, hogy pont nekem kell elmesélniük életük legrosszabb napját és tőlem várnak lelki békét, de közben elfelejtik megkérdezni, én hogy vagyok, néha úgy érzem, elég!

Amikor idegenek próbálnak behálózni telefonokkal, jobbnál-jobb ajánlatokkal és nem értik meg a határozott és kategorikus “NEM”-et, néha úgy érzem, elég!

Amikor bekapcsolom a rádiót, az internetet, a televíziót és nem jön belőle más, mint hazugságok, rémtörténetek, fájdalmak, néha úgy érzem, elég!

És vajon kinek mondjam el, hogy nekem épp nagyon nagyon elég?

Szaladjunk Müller Péterhez egy gondolat erejéig és nézzük meg, ő mit mond, mert úgy érzem, ismét sikerült megfogalmaznia a teljes igazságot:

“Másokért élünk és másokkal élünk – de ennek határa van. Mert önmagunkkal is élünk. Van, amit csak egyedül, magaddal tudsz megoldani. És ha ezt nem bírod megtenni, vagy nem hagysz rá időt, és túl sokat forogsz az emberek között, eljön az a pillanat, amikor a szervezeted védekezni kezd mások ellen.”