Korrupt és mocskos, az államhatáron is túlnyúló rendszer rohasztja az országot, miközben az azt működtetők az adófizetők pénzén hizlalják magukat és birodalmukat – benne van mindenki a legfelsőbb pártfunkcionáriusoktól a csinovnyikokon át a médiáig és a gazdasági nagykutyákig.

Hallottunk már ilyet – a helyszín viszont ezúttal Spanyolország, ahonnan a megszokott horrorok mellett az elmúlt években egyre többször kaptunk feszült politikai thrillereket is. A rendszer is ilyen: tipikus, exportra termett film, ami legalább annyira szól a helyi viszonyokról, mint a politikai-gazdasági rendszerek univerzális problémáiról.

Menő, tengerparti luxusétteremmel nyit a mozi, a fontos és homályos telefonbeszélgetéseket lebonyolító, öltönyös alakok már ránézésre kimerítik a fehérgalléros bűnözés fogalmát – egy valaki azonban kiemelkedik a garnélát zabáló tömegből. Manuel túl jólfésült, ambiciózus alak, valahol egy James Bond főgonosz előszobájában várakozó kisfőnök és egy pilótajátékot szervező ügynök között helyezkedik el.

Öltönye pont annyira szűk, hogy mellkasa hasonló, feltörekvő politikusokhoz elengedhetetlen módon mindig olyan peckesen álljon, mint egy kakasnak – ő maga már kinőtte a szemétdombot, ahol eddig uralkodott, ezért valami nagyobbra vágyik. Egy hajszál választja el attól, hogy regionális nagymenőből országos tényezővé emelkedjék – ekkor azonban beüt a krach.

Napvilágra kerül egy kiszivárogtatott felvétel, amely az egész pártját ledöntheti a lábáról – de valakinek biztos el kell vinnie a balhét. Kezdetben Manuel is úgy tesz, mint társai: hallgat és kivár, abban reménykedve, hogy másra kerül a vizes lepedő. Mikor azonban megtudja, hogy ő az áldozat, akcióba lendül: megpróbál kibújni a hurokból, lop, csal, hazudik és veszteget – rá kell azonban jönnie, hogy a rendszer, mely addigi playboy-életmódját finanszírozta, könyörtelenül revansot vesz rajta.

Manuel figurája akkor kezd igazán érdekessé válni a néző számára, amikor egyszerű pártkatonából lassan kafkai antihőssé válik: kénytelen szembenézni saját bűneivel és azzal a rendszerrel, melyet pont a hozzá hasonlók építettek fel. Bűnössége épp ezért egy percre se kérdéses, Rodrigo Sorogoyen rendező azonban eléri, hogy nagyon is szorítsunk érte.

A csapdába esett Manuel ugyanis rágcsálóból ragadozóvá válik – és mint tudjuk, az ilyenek akkor a legveszélyesebbek, mikor sarokba szorítják őket.A rendszer képes elemelkedni a madridi tárgyalótermek és üvegfalas irodák valóságától, hiszen magáról a hatalomról és korrupcióról beszél, amely mindenhol jelen van – a film nagy részét kitevő pergő dialógusok, feszült tárgyalások és üldözési jelenetek csak a jéghegy csúcsát jelentik.

A Manuelhez hasonló kiskirályok ugyanis hiába buknak el, a rendszer megingathatatlannak tűnik.

A politikai thriller 7 Goya-díj győzelemmel a hóna alatt, a LUX-díj döntőseként szeptember 26-án érkezik a hazai mozikba, a magyarhangya forgalmazásában.

• film
• korrupció
• gazdaság