MENÜ
2019. június 26.
János, Pál
Csak együtt

Csak együtt

Takács Zsuzsa • fotó: 24.hu

Végre valamiben világelsők vagyunk. Sőt, évek óta legyőzhetetlenek.

Egy magyar klubcsapat ötödik éve nyeri meg a Bajnokok Ligáját, ők a világ legjobbjai. Hogy jövök ahhoz, hogy magaménak mondom a sikert? Nem vagyok győri, soha nem kézilabdáztam, a versenysportnak a szele sem érintett, de fontos számomra, hogy egy magyar klubcsapatról, a Győri Audi ETO kézilabdázóiról van szó. Számolgatják sokan, hány magyar játékos szerepel a pályán, annyi biztosan, amennyien egy futottak még kategóriából is kieső foci-, vagy kézilabdacsapat keretében. Sőt, idén már az edző is magyar, nem beszélve a csodás közönségéről, és a helyszínről, hiszen a Final Four helyszíne évek óta Budapest. Most mégsem erről szeretnék írni, hanem arról, ami a világszintű teljesítmény mögött van. A hihetetlen mennyiségű munkáról, a hozzáállásról, a csapatszellemről, arról, hogy amikor az utolsó tíz másodpercben szarvashibát követ el valaki, akkor sem feszítik keresztre. „Nemcsak akkor az én játékosom, amikor több mint tíz gólt lő, hanem akkor is, amikor hatalmasat hibázik” – mondja Danyi Gábor, aki egy éve még mostani ellenfele, edzőkollégája, Ambros Martin mellett dolgozott. Hihetetlen, paradox élethelyzet, bajtársakból ellenfelek lettek. Állítólag egy ilyen szintű küzdelemben csak az tud győzni, aki utolsó másodpercig csapatként harcol, az egyénieskedésnek, az önzésnek nincs helye. Fogalmazhatok úgyis, hogy vannak pillanatok, amikor a sport nem csak szórakoztat és lelkesít. Az élet esszenciáját foglalja össze.