"Dalversenyre" gyűlnek össze a hosszúszárnyú bálnák Új-Zéland legészakibb vizeiben minden évben. A kutatók szerint az állatok bemutatják egymásnak dalaikat, és új dallamokat tanulnak egymástól.

A Royal Society Open Science című tudományos folyóiratban közölt tanulmány elkészítéséhez a szakértők az Aucklandtől 1000 kilométerre északkeletre fekvő Kermadec-szigetek közelében a hosszúszárnyú bálnákról (Megaptera novaeangliae) készített felvételeket elemezték. Az állatok itt vonulnak át minden évben, miközben a Csendes-óceán déli részén lévő téli párzási helyükről az Antarktisz felé vándorolnak, ahol krillekkel táplálkoznak a nyár folyamán.

A kutatók eredetileg a bálnák párzási területének megismerésére fókuszáltak, így meglepte őket a bálnaének nagy mennyisége. "Nem számítottunk ennyi bálnaénekre. A kutatás során készített felvételeket össze tudtuk hasonlítani 52 olyan bálnaénekkel, amelyet más kutatók vettek fel Új-Kaledóniában, Francia-Polinéziában, a Cook-szigeteknél, Tongán és Niue szigeténél" – mondta el a kutatásban részt vevő Rochelle Constantine.

Az emberekhez hasonlóan a hosszúszárnyú bálnák is átadják egymásnak kulturális viselkedésmintáikat. Tavaly ősszel tudósok rámutattak, hogy a hím bálnák néhány évente megújítják repertoárjukat, teljesen új dalokat találnak ki. A mostani tanulmány szerzői a dalok összehasonlításából arra is rájöttek, hogy a Kermadec-szigeteknél lévő bálnák különböző párzási területekről érkeztek, ami meglepetés volt – ebből arra lehet következtetni, hogy a terület fontos helyszín, ahol a bálnák meghallgatják fajtársaik énekét, ezeket átveszik és megtanulják egymásról.

Japán kutatók rámutattak: a bálnák éneke elnémul, amikor az állatokat óceánjáró zaja zavarja meg.

• hosszúszárnyú bálna
• ének
• óceán