MENÜ
2024. március 29.
Auguszta
Az oltottak se vegyüljenek senkivel

Az oltottak se vegyüljenek senkivel

24.hu

Nagyon kell figyelni arra, hogy az oltottak se vegyüljenek senkivel, mert abból óriási baj lehet.

Dühöng az új koronavírus Magyarországon, a napi új fertőzöttek száma közelíti a hétezer főt, március 8-án életbe léptek a szigorított védelmi intézkedések, egyelőre két hétre, azaz március 22-ig. Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere azt mondta, a járványügyi védekezés legnehezebb hetei jönnek, Müller Cecília pedig arról beszélt, hogy a vírus exponenciális ütemben terjed. Nem túlzás azt mondani, a járvány jelenlegi szakaszában csupa rossz hír érkezik.

Ebben a helyzetben a kontaktszámok minimalizálása és a vakcinázás felpörgetése mindannyiunk elemi érdeke – előbbit szolgálják a korlátozások is. A 24.hu virológus szakemberek segítségét kérte abban, hogy: miért két hétre szólnak a szigorítások, mi lesz itt két hét múlva?

Mi okozza a fertőzés soha nem látott ütemű terjedését?

Miért mondhatjuk (két szempontból is), hogy ördögi körbe kerültünk, vagy ha jobban tetszik: versenyfutás kezdődött az idővel és a vírussal?

Mi lesz itt két hét múlva?

A szigorításokat a kormány jelenleg két hétig, azaz március 22-ig tervezi fenntartani, de amennyiben a helyzet indokolja, újabb lépésekre, hosszabbításra is szükség lehet. Miért épp két hét? Mert a vírus lappangási ideje átlag öt, de legfeljebb 14 nap.

Ennyi idő kell hozzá, hogy mérni tudjuk a jelenlegi intézkedések hatását.

Ha a védelmi intézkedések, az elkülönítés sikerrel csökkenti a kontaktszámot, egy beteg kevesebb embert tud megfertőzni, akkor legkésőbb két hét múlva a járványgörbe elkezd laposodni. Csökken az új fertőzöttek száma, ebből a szempontból „túl lehetünk” a harmadik hullám csúcsán. Ekkor látszik majd, hogy állunk az új megbetegedésekkel, milyen további lépéseket kell megtenni.

Fellélegezni viszont még a legjobb esetben sem tudunk. Idő kell ahhoz, hogy a megbetegedések is tetőzzenek, kiderüljön, hány ember szorul kórházi ellátásra, illetve a szomorú statisztikákból ismert, hogy a halálozások száma a fertőzések csúcsa után 2–3 héttel éri el a maximumát. Valóban sorsdöntő két hét áll előttünk, ahol a lakosság fegyelmezettsége és a járványügy hatékonysága együtt vezet a végeredményhez.

Védőfelszerelést viselő orvosok az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet koronavírussal fertőzött betegek fogadására kialakított osztályán.

Miért a felfutás?

Az esetszámok exponenciális növekedése mögött számtalan ok – az új variánsok, a klíma, a fegyelmezettség stb. – húzódik meg, ezek többségét majd csak idővel sikerül felderíteni, egy részét pedig talán soha. Ami biztos, hogy az új mutációk – esetünkben főleg az úgynevezett angol variáns – kulcsszerepet játszanak. Ez a változat sikeresebben, ezért nagyobb tömegben képes megtelepedni a felső légúti nyálkahártyákon, erősebben kötődik az emberi receptorokhoz, így a hétköznapi életben jelentősebb számban, hatékonyabban terjed.

A napi új fertőzöttek száma a valóságban többszöröse lehet a naponta regisztrált 6–7 ezer főnek, de az emelkedő tendencia ebből is jól látszik, a jövőre nézve nem lehet jósolni:

ahogy nő a variánsok aránya, úgy emelkedhet tovább a járványgörbe, és fordítva.

Az angol mutáció útja jól követhető Európában, és azt látjuk, hogy a nyugati országok vették az akadályt: letörték a görbét, miközben az egészségügy kapacitása bírta a nyomást. Nem tudjuk, hogy nálunk mi lesz. Nem igazán ismert, hol van a magyar egészségügy tűréshatára, illetve fontos kiemelni, sok múlik a járványügyön is. A kontaktkutatás, az izolálás legalább olyan fontos most, mint a társadalom fegyelmezettsége, a szabályok betartása. Az úgynevezett svájcisajt-modell kiválóan szemlélteti mindezt.

Ördögi kör

Az ördögi kör, a versenyfutás vagy vesszőfutás nem légből kapott hasonlat. Minél több variáns terjed ugyanis minél több ember között, annál nagyobb az esélye újabb, ismeretlen tulajdonságokkal bíró mutációk kialakulásának. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a társadalom egyre nagyobb része az oltás által immunitást élvez a már felderített változatokkal szemben, megjelenik az a bizonyos ördögi kör.

Egy idős nő hagyja el az oltópontot, miután megkapta a Pfizer-BioNTech koronavírus elleni vakcinájának második adagját.
Az amúgy is iszonyú gyors változásokra képes vírus erős evolúciós nyomás alá kerül, amelyre szükségszerűen reagál. A legrosszabb esetben úgy, hogy az ellene felépített védelem lényeges elemeit lesz képes kikerülni. Amennyiben csak a beoltott emberek mozognának szabadon, a fertőzöttekkel pedig aligha találkoznának, ennek az esélye logikusan kisebb lenne, de semmiképpen nem éri meg kockáztatni: a versenyfutást nekünk kell megnyerni a minél gyorsabb átoltottsággal.

Ami még ellenünk dolgozik, az a fáradtság, a beletörődés, a fásultság: „úgyis lesz még vagy 86 hullám, hagyjanak már békén, hadd éljem az életemet”. Láthatóan csökken a fegyelem, egy év után az embereknek elegük van, ám ha most „feladjuk”, az még inkább a fenti ördögi körbe taszít mindannyiunkat. Nem valamiféle propaganda vagy hurráoptimizmus, hanem tény: ha a járványügy és mi is „jól teljesítünk”, ez lehet a SARS-CoV2 utolsó, fejtörést okozó hulláma.