A spanyol armada fenyegetése

A manapság közkeletű offshore kifejezés eredete a 16. századig nyúlik vissza. Azt szinte mindenki tudja, hogy az angol szó jelentése parttól távoli, parton kívüli is lehet, de a fogalom keletkezéséhez az újkori Nagy-Britannia tengeri nagyhatalmi korszakáig kell visszamenni. Amikor a spanyol armada már közelről fenyegette a brit területeket, akkor az angolok úgy döntöttek, hogy a fennhatóságuk alá tartozó kisebb szigeteken helyőrségeket állomásoztatnak, amelyek támadás esetén riadóztatják az ország többi részét.

Igen ám, de eleinte érthető módon nem sok jelentkező akadt a feladatra, hiszen ezeken a helyeken borítékolható volt a katonai konfliktus. Az odaköltözést úgy próbálták vonzóbbá tenni a katonák és családjaik számára, hogy adó- és vámmentességet biztosítottak az érintett szigeteknek. Ennek következtében ezeken az offshore területeken fellendült a kereskedelem; a frissen létrejött kereskedelmi központok létrehozásával pedig egy új gazdasági ágazat létrejöttét segítették elő. Az angol szárazföldtől távol létrehozott offshore cégek jelentős profitot értek el, így közvetve fejlesztették a térség, illetve a birodalom gazdaságát is. Az így kialakult adó- és vámmentes piacokon adták el a külföldi kereskedők az árujukat, továbbá ide jöttek vásárolni az anyaországból, és emiatt sokat fejlődött az erre szakosodott kiszolgáló szektor is. Idővel egyre több kereskedő tette át a székhelyét ezekre a szigetekre, így lett nagy hagyománya az angoloknál az offshore cégeknek, a szabadkereskedelmi zónáknak és az adómentes helyszíneknek – magyarázta dr. Magyar Csaba, a Crystal Worldwide Group vezérigazgatója.

Még a helyesírást is átalakította!

A II. világháború után a világgazdaság és nemzetközi kereskedelem katasztrofális helyzetben volt, valamint a gyártó-eladó láncon kívül kialakultak a többszereplős értékesítési rendszerek is. Így a britek ismét léptek egy nagyot: a pénzügyi nehézségekkel küzdő kis karibi szigeteken bevezették a korábban már jól bevált modellt. Az egyik első ilyen helyszín a Brit Virgin-szigetek volt. Ekkor született meg az új és különleges, International Business Company (IBC) nevű, ami a köznyelvben elterjedt offshore társaság cégjogi megfelelője. Az IBC jellemzően részvénytársaságként működik, de ennek ellenére a „Limited” helyett számos más végződése is lehet az offshore cég nevének.

Ennek a vállalkozási formának az egyik jellemzője, hogy nem végezhet helyben tevékenységet és így nincs adófizetési kötelezettsége sem. Emiatt többnyire beszámolót és adóbevallást sem kellett benyújtana a hatóságok részére, hiszen azokat nem érdekelte az offshore cég profitja. Innentől kezdve pedig az üzleti élet számára egy nagyon könnyen adminisztrálható cégforma jelent meg a piacon.

Fontos jellemző még, hogy a cégbíróság csak minimális adatkört (cégnév, cégjegyzékszám) tart nyilván ezekkel a társaságokkal kapcsolatban. Az ügyvezető és a tulajdonos nyilvántartását pedig kiszervezték ún. cégszolgáltatókra, akik erre a tevékenységre külön pénzügyi engedéllyel rendelkeznek. Ezek a helyszínek hamar népszerűek lettek, mert adómentesen, alacsony adminisztrációval, de az inkognitó megőrzésével lehetett vállalkozásokat beindítani. Persze nem mindegy, hogy milyen célra… A legalitását vagy az illegalitását az határozza meg, hogy mit tesznek a társasággal, és mennyiben felel ez meg más országok - főként adózási - szabályainak, de önmagában az offshore cég működtetése/ tulajdonlása nem illegális cselekmény. A sikereken felbuzdulva a Karib-térség számos szigetállamán kívül Afrika partjainál és Óceániában található kis országok is lemásolták az IBC-típusú rendszert, hogy odacsábítsák a befektetőket. Néhol annyira szolgaian másolták le a jogszabályt, hogy még a helyesírási hibákat is átvették az eredeti törvényből.

Nehéz lejönni róla?

Azóta viszont nagyon sok változás történt és történik ma is az offshore-helyszíneken, ahol IBC, vagy ehhez hasonló szabályozás létezik – folytatja dr. Magyar Csaba. Ez jellemzően az OECD és a G20 nyomására valósult meg. Ma már a legtöbb helyszín esetében, ha mindenki számára nem is teljesen nyilvános, de a cégbíróságon nyilván kell tartani, hogy ki a társaság igazgatója, már nem lehetnek bemutatóra szóló részvények, néhol pedig valós gazdasági jelenlétet követelnek meg. Egyre inkább az a cél az offshore cégeknél, hogy azok megfeleljenek a nemzetközi kívánalmaknak, és több transzparenciával legyenek jelen a világ pénzügyi rendszerében. Jelenleg India legnagyobb tőkebefektetője Mauritius, míg Oroszország esetében ott szerepel a TOP 10-ben Brit Virgin-szigetek, illetve az Egyesült Államokban a Kajmán-szigetek tett szert nagy népszerűségre, arról nem is beszélve, hogy a tech cégek „otthona” pedig Bermudán található. Mindez a fokozatosság jegyében történik, ugyanis, ha az egyik pillanatról a másikra lekapcsolnák az offshore-világot, akkor az az eddigi legnagyobb gazdasági válságot okozná, éppen ezért lassú konszolidáció zajlik – emelte ki dr. Magyar Csaba.

Az olasz tengerészek

Az offshore cég mellett egy külön kategóriát képez a „személyegyesítő társulás”, azaz a Partnership, amelynek gyökere a középkori Itáliáig nyúlik vissza. Akkoriban Commenda néven a tengerészek kedvelt vállalkozási formája volt, amelyben a kereskedőnek korlátlan, míg a befektetőjének korlátozott felelőssége állt fenn. Az angolszász országok is átvették a megoldást és beletettek némi adózási csavart. Ezeken a területeken a Limited Partnership (LP) és Limited Liability Partnership (LLP) a legelterjedtebb. Az LP-nél a magyar betéti társasághoz hasonlóan a beltag (General Partner) felelőssége korlátlan, míg a kültag (Limited Partner) felelőssége korlátozott. Az LLP esetében viszont mindegyik tag felelőssége korlátozott. Számos országban nem tartja nyílván a cégbíróság a tagok adatait, tehát a diszkréció nem csak klasszikus offshore cégeknél oldható meg.

Ennek a személyegyesítő vállalkozási formának az a különlegessége, hogy bizonyos országokban nem minősül adóalanynak. Adózási szempontból a cégen csak átfolyik a nyereség, ezért „look through entity” vagy „hibrid társaság” néven is emlegetik, ami azt jelenti, hogy a nyereség után maga a társaság nem, hanem csak a tagjai fizetnek adót. Innentől fogva pedig semmi nem állhatta útját, hogy külföldi befektetők a nemzetközi tevékenységük során kvázi offshore cégként használják a Partnershipet.

Például egy angolszász-típusú LP-nek nem kell társasági adót fizetnie, de a tagjának személyi jövedelemadót kell fizetnie a társaság nyeresége után. Abban az esetben viszont, ha nyereség külföldről származik és a tag is külföldi, akkor a bejegyzés országában nem merül fel adókötelezettsége sem a társaságnak, sem a tagnak. Ugyanitt fontos kiemelni, hogy a klasszikus IBC-jellegű offshore cégekkel ellentétben ezek a társaságok a bejegyzés országában is üzletelhetnek (csak a tagoknak adózniuk kell majd a nyereség után belföldön), tehát cégjogi szempontból nézve nincs különbség a helyben működő és a csak külföldön gazdasági tevékenységet végző társaságok között.

Hasonló konstrukció egyébként a szomszédos Szlovákiában is létezik, de akár nálunk is lehetne ilyen lehetőség, ha a magyar betéti társaságot nem tekintenék a társasági adó alanyának és csak a tagoknak lenne adófizetési kötelezettsége a nyereség után. – emelte ki dr. Magyar Csaba.

Az offshore történetét áttekintő következő anyagunkban az elmúlt évtizedek további fejlődési szakaszait vesszük sorra, amelyek a világgazdasági folyamatok alakulásában is nagy jelentőséggel bírtak.

 

• offshore
• adóparadicsom
• cég
• befektetés