MENÜ
2019. október 16.
Gál
Az értelmiségi körben nem volt divat a tivornyázás és az elavult eszmék

Az értelmiségi körben nem volt divat a tivornyázás és az elavult eszmék

origo.hu/,

A magyar kultúrának úgy kellett II. József távozása, mint egy korty hűvös bor.

Úgy gondolta, hogy Petőfi ivott, mint a kefekötő, és részegen elhitte, hogy a forradalmasdi akár még be is jöhet? Téved: nem nagyon mulatozott, ami nem csoda, hisz sokszor még enni sem volt pénze.

A magyar kultúrának úgy kellett II. József távozása, mint egy korty hűvös bor: mivel az uralkodó a halálos ágyán nagyjából hatezer rendeletét vonta vissza, alig telt el néhány év, és a magyar nyelv, az öltözködés, a zene és a költészet új erőre kapott. Ha megnézzük a történelemkönyveket, vagy fellapozzuk az irodalmi gyűjteményeket, világosan látszik, mekkora közéleti és politikai személyiségek emelkedtek ki az 1830-tól 1848-ig tartó magyar reformkorban.

Sok minden megváltozott. Ne csak nagy dolgokra gondoljunk, nem csak az iskolában tanult széchenyis, kossuthos, deákos mondatokra érdemes figyelni. Átalakult a hazai közélet, és ezzel együtt a gasztronómia és vendéglátás is. Aki saját személyét a reformkor felvilágosult úri társaságába pozicionálta, jobb, ha nem ment túl közel a szeszhez.

Az értelmiség körében nem volt divat a mértéktelen italozás,
hiszen aki egy kicsit is adott magára, modernségét, korszerű gondolkodását azzal is kifejezte, hogy hátrahagyta az őrült, boros tivornyákat, és az elavult eszméket.

Persze bor nélkül sem lehetett élni: legtöbben víz helyett is ezt itták, ezzel mérsékelve a kutak és csatornák okozta fertőzésveszélyt. A szőlő erjesztett leve – különböző minőségben – mindenhol megtalálható volt. Ugyan a szaporodó kávéházak a koffeinre koncentráltak, de a kizárólagosságot nem erőltették, bár sört például jellemzően nem mértek, mert nem tartották elegáns italnak.

Kávé kell a magyarnak
A legenda szerint az első magyar, aki megkóstolta a kávét, I. Apafi Mihály, Erdély fejedelme volt, őt Ali pasa kínálta meg sátrában, a mai Szlovákia területén található Érsekújváron. Hogy ennyire részévé vált mindennapjainknak, az a törököknek köszönhető: több kávéházat is nyitottak az országban, igaz, ezekben a magyarokat leginkább csak dolgoztatták.

A feljegyzések szerint az első célzott szállítmányt egy Bechram nevű török kereskedő hozta Magyarországra 1579-ben – innentől datáljuk a hazai kávékultúrát. Azonban ahhoz, hogy ne csak a törökök élvezzék a koffeint, még sok víznek kellett felforrnia a dzsezvákban: az első, magyaroknak szánt helyet Cavesieder Blasius, azaz Kávéfőző Balázs nyitotta 1714-ben.

Sorra jöttek a követők, az olaszos Belliano, a bécsi mintára berendezett Reschfellner. A diákok körében hamar népszerű lett a kávé: a bor tompít, a finom fekete viszont serkentő. Az egyetem mellett működtek a Philosophushoz és a Két Törökhöz címzett intézmények, míg a jogászok kedvence a Magyar Jurátus volt. A Nagy Kávéház is igazi nevezetesség: ott
Csokonai Vitéz Mihály és Virág Benedek pálos szerzetes,
a magyar ódaköltészet mestere volt törzsvendég.

Pilvax, a forradalom bölcsője
Ami ma Petőfi Sándor utca, az régen Úri utca volt. Ott építtetett házat az 1830-as években a nemesi származású lengyel Libasinszky Károly. Mivel jogot kapott a kávé árusítására, ezt rögtön bérbe is adta: az első, aki a földszinten feketét főzött, Privorszky Ferenc volt. A Café Renaissance 1838-ban nyílt meg, és a város egyik legelegánsabb helyének számított: díszburkolat, négy biliárdasztal, gázlámpák, hírlapok jellemezték. A magyar történelem nagy alakjait ábrázoló festményeit a svéd piktor, Mollie Eduárd készítette.

Privorszky csak négy évig vitte a boltot, tőle az oberdöblingi iskolamester fia, az osztrák Pilvax Károly vette át 1842-ben. Mivel egyre több kávéház nyílt a városban, tovább modernizálta, csinosítgatta – többek között új képeket rendelt a svédtől. A korabeli ismertetők szerint nemcsak inni, hanem pár édes falatot enni is lehetett. A kalács- és kuglóffélék mellett már a tortajellegű étkek, sőt a cukorgrillázs is elérhető lehetett – az Akadémiai Kiadó Magyar Néprajz című szakkönyve leírta, hogy a cukor és az ezzel együtt belépő édes sütemények már az 1700-as évek végén megjelentek az úri helyeken.

Mindenkinek kell egy törzsasztal
Petőfi Sándor 1844-ben választotta törzshelyéül a Pilvaxot – ekkor már kicsit jobban ment neki. Rövid élete volt, és gyors karrierje: választott neve először 1842. november 2-án jelent meg a magyar irodalmi sajtóban, két évvel később Bajza József közbenjárására Nagy Ignác már műfordítói munkákkal bízta meg. Anyagi helyzete stabilizálódott valamelyest, lakást bérelt, amelynek két ablaka a Nemzeti Múzeumra nyílt.

Ha tehette, reggelizni a Pilvaxba járt. Nem csoda, hogy kedvelte a helyet, a fiatal kulturális elit egyik hírhedt gyülekezőhelye volt,
többek között boltívei alatt alakult meg 1846-ban a Tízek Társasága.

Ugyanebben az évben már Fillinger János bérelte a kávézót, de a korábbi név megmaradt. Az új főnök maga is radikális, harcias nézeteket vallott: a falakon feltűntek a francia forradalom hősei is – nem véletlen, hogy nem törte el a dákót annak a hírnöknek a derekán, aki 1848. március 14-én a biliárdasztalra felugorva újságolta el, hogy Bécsben kitört a forradalom.

Sorozóiroda a pult mellett
Fillinger nem zárkózott el a politikai szerepvállalástól: Petőfi javaslatára a vendéglátóhely neve augusztusig a Szabadság Csarnoka volt, sőt, még toborzóiroda is működött a falak között – a forradalom leverése után viszont az Úri utca német neve kerül a portálra, Café Herrengasse formában. A nemzeti érzelmű üzemeltető 1851-ig maradt a helyén, utána máshol nyitott kávézót – törzsközönsége követte.

Mivel Pilvax Károly tulajdonost 1849-ben elvitte a kolera, a tulajdonjog a feleségére szállt, aki egy Mots nevű bérlőnek adta át a kulcsokat. Utána egy hosszabb, nyugodtabb időszak következett: 1867-től Schőja Antal vitte a boltot Schőja kávézó néven.

A korabeli fricskák szerint a város legunalmasabb helyévé vált az egykori darázsfészek
– ezen már az sem változtatott, hogy Schowanetz Antal 1881-ben bekeretezve rakta ki a Nemzeti dalt és a 12 pontot.

Sajnos az a Pilvax ma már nem létezik. Szellemisége biztosan halott, de az épületét is elbontották 1911-ben. A városrendezési terv miatt megújult a negyed – a közelben megnyitott új Pilvax inkább csak nevében utalt az egykori múltra.

Ivott, vagy sem?
Ugyan Petőfi Sándorról sokaknak a bordalok ugranak be, ezeket nem az alkohol íratta vele. Egyszerűen csak divat volt a műfaj, követte vele ideálját, Pierre-Jean de Béranger-t. A frappáns bordal amúgy is elsőrangú eszköz arra, hogy egy költő nevét tovább vigye – Petőfi sorai, rímei is gyakran szájról szájra, énekelve terjedtek.

Páran egyenesen absztinensnek írják le, de ez sem igaz: mértékkel, de ivott, számos kortársánál, kávéházi cimborájánál viszont jóval kevesebbet. Fekete Sándor életrajzíró felemlegeti Orlay Petrics Soma festőművész szavait, aki másod-unokatestvére és jó barátja volt Petőfinek. Egy alkalommal az éppen színészettel próbálkozó költőnek pénzdíj állt a házhoz: „Ily tömérdek pénz birtokában” Petőfi, a szintén díjnyertes Orlayval és barátaival, „estélyt” rendezett egy kocsmában, mely olyan jól sikerült, hogy „legsolidabb” barátjukat „karonfogva ketten” vezették szállására, ámbár ők sem álltak „valami erős lábon”.

A másik érdemleges forrás a szabadságharc hősének italozási szokásaival kapcsolatban Juhász Gyulához köthető, aki Alkohol és irodalom című esszéjében járta körül a témát.

Ami pedig Petőfit illeti, róla csak a hazai legenda terjesztette, hogy szerette az italt.”

A késői kolléga két meggyőző példával is szolgált. Az egyik Petőfi saját nyilatkozata, „amelyben igen erélyesen visszautasítja egyik pesti lapnak híresztelését, mintha ő az éjjel a Pilvax kávéházban mulatott volna”. A másik egy meglepő elbeszélés, miszerint „az ifjú költő nagyon különösnek találta, hogy Vörösmarty előtt boros üveg állott, amikor valamelyik délután irodalmi ügyben fölkereste a magyar költők akkori királyát.”

Nehéz igazságot tenni
Most, közel kétszáz évvel a reformkor után nagyon nehéz pontosan meghatározni, mit ettek, mit ittak – egy biztos, Petőfi szerette a csigát fehérborral, és szívesen ivott meg pár feketét a Pilvaxban. Kövessük a példáját, tegyünk fel egy kávét a tűzhelyre, vagy nyomjunk be egy kapszulát a gépbe. Hogy akad bor is? Az sem baj:

„Szabadságunk, aki hozzád nyúl,
Elbucsúzhatik a világtul,
Szivében vér s élet nem marad,
Kiürítjük, mint e poharat!”

Petőfi Sándor – Bordal, Pest, 1848. március