A válasz mindig ugyanaz. Amikor olyan építkezésről, vagy beruházási tervről hallani, amit a közvetlenül érintettek, legtöbbször a helyben lakók elleneznek, életük, lakókörnyezetük védelméért állnak ki, akkor van egy varázsszó, amit mindig előkapnak az illetékesek. A visszatérő szlogen: tízezren, négyezren, valahányan, de mindenképpen rengetegen akarják a megkérdőjelezett fejlesztést. Röviden: „az emberek„ támogatják azt, amit a kekec helyiek nem fogadnak el. Tudják, a kisebbség, akiknek semmi nem jó. Őket, persze jellemzően nem kérdezik meg, és amikor szembesülnek a tényekkel, akkor már úgyis késő. Persze nem mindig. Szekszárdi olvasónk hívta fel a figyelmet egy egészen friss történésre. A forgalmas út mellett található lakótelep parányi zöld területét védelmezik az ott élők, és azt kérdezik: miért éppen ide kell építeni egy egészségügyi létesítményt? Miért nem kérdezték meg a lakosságot a környezetüket nagymértékben befolyásoló beruházásról? A helyieket összekovácsolta a küzdelem, és egy ott lakó szerint, elszánt hölgyek testükkel akadályozták meg a földmunkák megkezdését. Ez valóban veszélyhelyzet lehetett, a gépek nyomát még látni a bekerített területen. A kerítésen és járdán a lakótelepiek üzenetei, köztük az egyik kedvenc LGT-sorom: „Miénk itt a tér, mert mi nőttünk itt fel…”