MENÜ
2019. augusztus 24.
Bertalan
Amikor tiltották a lóháton, agarakkal való vadászatot

Amikor tiltották a lóháton, agarakkal való vadászatot

mek.oszk.hu • fokusz.info

A magyar vadászok számát 1930 körül 28 ezerre becsülték.

Magyarország 1920-ban a trianoni békeszerződésben elvesztette területe 2/3-ad részét. Az erdők területe ennél nagyobb mértékben csökkent, az erdősültség aránya a korábbi 27%-ról 12%-ra esett vissza. Mindez a vadállományban is nagy veszteséget okozott. A kormányzat által is támogatott vadgazdálkodás következtében azonban a vadállomány – különösen az apróvad – az 1930-as évekre újra helyreállt.

Az apróvad gyors szaporodásában szerepet játszott az a körülmény is, hogy az 1920-as években végrehajtott földbirtokrendezés a törpe- és kisbirtokok számát jelentősen megnövelte (389 307 személynek jutott 705 468 kh új birtok), ami azt jelentette, hogy a törpe- és kisbirtok aránya 53,5%-ra emelkedett. A nadrágszíjparcellák pedig nagyon kedvező életfeltételeket biztosítottak az apróvadnak. A kemény telek azonban ezt a fejlődést időnként jelentősen visszavetették. Ilyen volt az 1928/29-es és az 1939/40-es tél. Utóbbin, becslések szerint, a magyar fogolyállomány 95%-a elpusztult.

Mindinkább általános lett az a felismerés, hogy a vadállomány elsősorban a természeti viszonyok, illetve azok változásainak függvénye. A természetvédelem, amely kezdetben az erdészettel volt szoros kapcsolatban, egyre erősebben hallatta hangját és fellépett a vad érdekében is. 1932-ben javasolták, hogy a védelmet – bizonyos korlátokkal – terjesszék ki a ragadozókra is.

A természet és a vad védelmével állt összefüggésben a tilalmi idők megváltoztatása, amelyet 1925-től már nem törvény, hanem földművelésügyi miniszteri rendelet szabályozott. Nemsokára rendelet tiltotta meg a lóháton agarakkal való vadászatot. Egyre több vadfaj került teljes vadászati tilalom alá (pl. 1933-ban a batla, a gulipán, a baglyok és a sirályok). Mind több állatfaj került ki a vad fogalma alól, amelyekre korábban természetszerűleg vadásztak.

A magyar vadászok számát 1930 körül 28 ezerre becsülték. Ugyanebben az időben a Vadászati Útmutatóban mintegy 100 vadásztársaság van feltüntetve. 1935-ben elrendelték, hogy a vadásztársaság taglétszáma legfeljebb 200 kh-anként 1-1 fő lehet. 3000 kh-anként a vadászterületre egy vizsgázott vadőrt kell alkalmazni.
Ennek az időszaknak a vadgazdálkodására jellemző volt a vérfelfrissítés, vagyis más vidékről származó vadnak a vadászterületen történő kibocsátása. Ezt kötelezővé tették, és az állam is támogatta. A vérfelfrissítés érdekében az igénylőknek kb. 20 ezer apróvadat osztottak ki. Ezzel párhuzamosan szorgalmazták a kártékony vad irtását. Rendelet írta elő, hogy a vadásztársaságok házi rendtartásába fel kell venni azt a rendelkezést, hogy minden tag köteles évente 10 szarkát vagy szürke varjút lőni.