Aki segítésre született
A mosoly, a pozitív életfelfogás meghatározó életében, holott mentorként nap mint nap nehézségekkel találkozik.
A szekszárdi Mácsik Henrietta többek között halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek iskolán kívüli felzárkóztatásával foglalkozik közel másfél évtizede. A háromgyermekes családanya – és ma már nagymama – szívügye a tanoda program, mely főként nehéz sorsú gyermekek tanulását, életét hivatott segíteni. Az indíttatásáról kérdeztük először.
– Szüleimtől tudom, mindig a gyenge, valamilyen hátránnyal induló, kiközösített társaimmal barátkoztam – meséli a szekszárdi hölgy, aki művelődésszervezőként szerezett oklevelet, majd a Szegedi Egyetemen filozófia szakos bölcsészként végzett. Miközben a gondolkodás alapvetéseit tanulta, egyre inkább a társadalomtudományok kezdték érdekelni, így a következő lépésként az ELTE szociológia szakán szerzett oklevelet. – Eredetileg tudományos pályára készültem, de az élet úgy hozta, hogy szociális segítőként találtam meg a hivatásom – emlékszik vissza. Csillogó szemmel mesél a Szekszárdon 2006-ban indult, több cikluson át működő tanoda programról, amely pályázati keretek között iskolán kívüli tanulmányi felzárkóztatást, fejlesztést nyújtott hátrányos helyzetű gyermekeknek és rajtuk keresztül támogatást szüleiknek, nagyszüleiknek. Tavaly december óta nincs a városban tanoda, pedig minden évben túljelentkezés volt. Ezt nem egy egyszerű napköziként kell elképzelnünk, hiszen a gyerekeknek a leckeírás mellett rengeteg más problémája volt, és a mentor munkája természetesen nem ért véget délután fél ötkor. Hogy mégis megérte, azt élettörténetek bizonyítják, a ma már fiatal felnőttek, akik egzisztenciát alapítottak, dolgoznak, sőt van, aki ma már segítőként vesz részt Henrietta munkájában. De azt is elmondja a szakember, hogy sokszor hasonló problémával, már szülőként keresik meg az egykori védencei, a hátrányos helyzet és családi minták sok esetben öröklődnek. Ezért is tartaná fontosnak, hogy a városban tanoda jellegű programok a jövőben is induljanak, több helyen is, hogy segíthessék a két pólust, az iskolát és a családot, a legfontosabb szereplőket, a gyermek érdekében. Ingyenesen elérhető, fejlesztő foglalkozásokat jelenleg is tart.
– Nagyon sok és mély feszültség van a fiatalokban, ezek nem csak otthonról hozottak, hanem kortárs-, iskolai konfliktusok, melyeket egyénileg, vagy kiscsoportos foglalkozásokban próbálunk feloldani. Közösségi élményre, beszélgetésre, személyes odafigyelésre van szükség. Azokat próbáljuk támogatni, akiket kudarcok értek, magukba zárkóznak, nem találnak befogadó közösséget – mondja Mácsik Henrietta.
A szekszárdi hölgy három évre szakította meg tanodai munkáját, amikor Dániában éltek férje munkahelyi megbízása miatt, de ott is önkénteskedett. – Ez természetes a skandináv országban, még a cégvezető, a politikus is végez rendszeresen önkéntes munkát, mondjuk a hajléktalanoknak szolgál fel ebédet, ez az életük mindennapi része. Meséli, hogy pár nappal a kiköltözésük után a szomszédok bekopogtak hozzájuk, és aggódva kérdezték, hogy segíthetnek-e valamiben, biztosan valamilyen nagy baj, szomorúság érte a családot, mert mindig komorak. Mire azt felelték, hogy Magyarországon az emberek ritkán mosolyognak… A külföldi tapasztalat, nyelvtanulás, gyermekek számára másik kultúra megismerése mind hasznos útravaló, de jó volt hazatérni. Szekszárdon, a Csatári-torokban immár öt generáció lakik egymás közvetlen szomszédságában.
_2.jpg)
