Bejárta a világsajtót a fotó. Egy fekete izomkolosszus férfi, karjaiban egy vérző, magatehetetlen, láthatóan hasonló fizikai adottságú, fehér bőrszínű embertársával, rendőrök gyűrűjében. Az USÁ-ban történt, halált okozó brutális rendőri intézkedés keltette világméretű tüntetéshullám részeként, antirasszista tiltakozók az őket megtámadó szélsőjobboldali ellentüntetőkkel csaptak össze a londoni Trafalgár téren. A heves utcai harc után földön maradt szélsőjobbos tüntetőt Patrick Hutchinson egykori biztonsági őr, személyi edző mentette meg, aki, mint mondta, látta, hogy nem mozdul a férfi, veszélyben volt az élete. Felkapta és a rendőrkordon mögé menekítette a feldühödött demonstrálók között, a történtekről egyszerűen úgy fogalmazott: „Nem gondolkodtam, csak az volt a fejemben, hogy ott fekszik a földön egy emberi lény.” Ő egyébként nem szándékozott elmenni a demonstrációra, csupán azért vett részt, hogy ne kerüljenek bajba az unokái, a fiatalok. Tettével azonban sokat többet tett, mint akármelyik politikus vagy mozgalmár. Az emberi méltóság és egyenjogúság fogalmait fordította saját anyanyelvünkre, a hétköznapi erőszak és a félelem, vagy tudatlanság diktálta közömbösséggel szemben is megmutatta, hogy lehetséges cselekedni. Számomra ez a remény képe: ellenfelek voltak, és győzött az emberség.