MENÜ
2019. március 22.
Beáta, Izolda
A „nőnem

A „nőnem" a nyelvekben hátrányt jelenthet?

qubit.hu • fotó: pannonrtv.com

A nyelvtani nemek megkülönböztetése árthat a nők boldogulásának.

A Föld lakosságának 38 százaléka beszél úgynevezett grammatikai nemeket megkülönböztető nyelveket, amelyek a leegyszerűsített definíció szerint az élettelen tárgyakhoz is biológiai nemet rendelnek, mint a spanyol, a francia, a német vagy az orosz.

A Világbank 2018-as kutatása arra jutott, hogy azokban az országokban, amelyeknek a nyelve különbséget tesz hím- és nőnemű tárgyak között, a nők kisebb eséllyel kapnak munkát, és kevesebben végzik el közülük az általános iskolát. A nyelvtani nemek használatával összefüggő különbség akkor is fennáll, ha csak a hasonló földrajzi fekvésű országokat hasonlítjuk össze.

A nyelv meghatározza a gondolkodást?

A nyelvi determinizmus képviselői szerint az anyanyelv hatással van a beszélő gondolkodására; az erről szóló, több száz éves elmélet a huszadik századra Sapir-Whorf hipotézis néven terjedt el. Egy 2011-es pszichológiai kísérlet ennek a teóriának az igazolására hoz példát, kihasználva, hogy a spanyol nyelvben gyakoribb a cselekvőt, az ágenst nem megnevező szenvedő szerkezet, mint az angolban. Caitlin Fausey és Lera Boroditsky pszichológusok azt találták, hogy ennek a nyelvi szerkezetnek a használata hatással van a memóriára. Amikor egy véletlen eseményt kellett felidézni, az angolok többször említették a cselekvő személyét, és jobban is emlékeztek rá, hogy ki volt az, mint a spanyolok.

Hasonló korábbi kutatások eredményeként a társadalomtudósok számára világossá vált, hogy a nyelvi különbségek hatással lehetnek a beszélők viselkedésére a nemi szerepek tekintetében is.

Pamela Jakiela és Owen Ozier, a Világbank munkagazdaságtannal foglalkozó kutatóinak tanulmánya nagyon részletesen vizsgálja a nyelveket, és minden eddiginél megbízhatóbb statisztikai módszerrel mutatja ki az országok közötti eltéréseket a nemi egyenjogúságban. Jakiela és Ozier 4334 nyelvet osztályozott: a többnyelvű országokban a különböző anyanyelveket igyekeztek egyesével vizsgálni, így sokkal részletesebb adathalmazból dolgozhattak, mint a nyelvészetben elfogadott World Atlas of Language Structures, amely 525 nyelvet különböztet meg. A nyelvek dokumentációját 177 ország esetében munkavállalási adatokkal egészítették ki, emellé 142 országból végzettségi adatokat, 56 országból pedig attitűdre vonatkozó adatokat szereztek be – ez utóbbi azt jelenti, hogy olyan kérdésekre adott válaszokat összesítettek, mint például „Egyetért-e azzal, hogy ha kevés az elérhető munkahely, akkor fontosabb, hogy a férfiak dolgozzanak, mint a nők?”, illetve „Egyetért-e azzal, hogy a nők munkába állása negatívan hat a gyermekeikre?”.

Tudni kell, hogy a nyelvekben nem csak az a fajta nemek közötti megkülönböztetés létezik, amely biológiai nemekkel ruházza fel a tárgyakat. A másik ilyen megkülönböztetést a személyes névmások nemek szerinti formái jelentik. A magyarban ez a különbségtétel sem létezik, például az ő az egyetlen, nemsemleges egyes szám harmadik személyű személyes névmás. Ennek az angol nyelvben két változata van, a he (ő, fiú) és a she (ő, lány), de vannak olyan nyelvek, amelyek a többes számban, vagy akár a mi és a te kifejezésében is különbséget tesznek nemek között. A világbankos kutatók azonban ettől eltekintettek, és csak aszerint kategorizálták az országokat, hogy a tárgyaknak van-e nemük, így az eredményeik csak erre vonatkoznak.

125 millió női munkahely hiányzik

Jakiela és Owen azt találták, hogy a női foglalkoztatottsági számok szignifikánsan kisebbek, a női és férfi foglalkoztatottság különbsége pedig jelentősen megnő a grammatikai nemeket használó területeken, még akkor is, ha a földrajzi helyzetből adódó különbségektől sikeresen eltekintünk. Az egymáshoz közel fekvő Jamaica és a Dominikai Köztársaság esetében például az volt a predikciójuk, hogy a két ország között különbség lesz a női munkavállalók arányában, mivel a Dominikai Köztársaságban spanyolul beszélnek, így különbséget tesznek a tárgyak neme között, míg Jamaicában angolul, amely nem tesz ilyen különbséget. És valóban: a Dominikai Köztársaságban sokkal kevesebb nő jut álláslehetőséghez, mint Jamaicán, illetve a spanyol ajkú karibi országban 15 százalékponttal nagyobb a nemek közötti szakadék a foglalkoztatottság tekintetében a férfiak javára, mint Jamaicán. Ez nem is számít szélsőséges eredménynek: majdnem pontosan ennyivel, 14,6 százalékponttal nagyobb a foglalkoztatottsági szakadék átlagosan a nyelvtani nemeket megkülönböztető területeken a világ másik feléhez képest.

Ez a különbségtétel, ami a világ nagy részén érintheti hátrányosan a nőket, globálisan 125 millió női munkahely hiányára adhat magyarázatot. Ez azonban természetesen nem jelenti azt, hogy ha egy gondolatkísérletben minden más tényezőt változatlanul hagynánk, de holnaptól semelyik nyelv nem használna grammatikai nemeket, akkor 125 millióval több nő dolgozhatna. Egyrészt kérdéses, hogy hol keletkeznének ezek a plusz munkahelyek a gazdaságban – esetleg kevesebb férfit foglalkoztatnának-e, így csökkentve a különbséget a női és férfi foglalkoztatottsági arányok között –, illetve hogy nincsenek-e olyan egyéb kulturális, gondolkodásbeli, a nőket hátrányosan érintő indokok, amelyek a nyelvtani nemeket megkülönböztető nyelvvel együtt vagy annál korábban alakultak ki, és hatással lehetnek a ma tapasztalható foglalkoztatottságbeli különbségre.

Az elért iskolai végzettség szintjében csak az általános iskolai végzettségnél találtak a nyelvekkel magyarázható szignifikáns különbséget a kutatók: a nyelvtani nemek megkülönböztetése jelentős negatív hatással van a lányok eredményére. A középiskolai végzettség esetében azonban már nem volt szignifikáns különbség kimutatható.

Indiában nem működött

Az attitűdök tekintetében is erős szignifikáns negatív hatást láthatunk. Annak megítélését, hogy

  • a férfiak jobb politikai és üzleti vezetők-e,
  • fontosabb-e a férfiak munkához való joga a nőkénél,
  • illetve hogy a fiúk számára fontosabb-e, hogy egyetemre járjanak,

jelentősen, és a várható irányba befolyásolta a nyelvtani nemek használata. Azaz, ha egy ország nyelve megkülönbözteti a nyelvtani nemeket, többen támogatják a nőket elnyomó állításokat. Az attitűdkérdésekre adott válaszokra azonban csak 56 országból voltak megbízható adatok, így az eredmények vitathatóbbak, mint a foglalkoztatottságra vonatkozó számok.

Indiában és Afrikában a statisztikai teszteket országon belül is el tudták végezni, ugyanis Indiában számos nyelvet használnak, Afrika többnyelvű országaiban pedig némely nyelvben használnak nyelvtani nemeket, míg máshol nem. A kutatók arra jutottak, hogy Afrikában – legalábbis Csádot, Mauritániát, Dél-Szudánt, Kenyát, Nigert, Nigériát és Ugandát vizsgálva – minden esetben jelentősen magyarázza a nemek közötti foglalkoztatottsági és iskolai végzettségbeli eltéréseket, hogy a beszélt nyelv használ-e grammatikai nemeket. Ezzel szemben Indiában, ha vannak is ilyen különbségek nők és férfiak között, azok nem korrelálnak a nyelv jellegével, tehát a különbséget ott nem lehet a nyelvhasználathoz kapcsolni.

Egyszerű és nagyszerű megoldások

Miután kimutatták, hogy a nyelvek használata jelentős hatással van a nők helyzetére, felmerül a kérdés, hogyan lehet növelni a nemi egyenlőséget. Használ, ha arra biztatják a beszélőket, hogy használjanak minél gendersemlegesebb nyelvezetet, de más eszközök is segíthetnek. Az elmúlt két évben két új kutatás is megjelent a témában, mindkettő azt bizonyította, hogy a kognitív képességeikkel sikereket elérő női példaképek jelentős pozitív hatást gyakorolnak a teljesítményre.

Emma Riley, az Oxfordi Egyetem kutatója 2017-ben két csoportra bontotta a vizsgára készülő ugandai középiskolás lányokat. Az egyik véletlenszerűen kiválasztott csoportjával megnézte a Katwe királynője című filmet, ami egy szegénységből felemelkedő afrikai sakkvilágbajnok lány valós, inspiráló történetét dolgozza fel, míg a másik csoporttal egy semleges filmet nézetett meg. A kísérletet 13 iskolában, körülbelül 1600 diákon végezte el. Az eredmény nem maradt el: a tehetséges lányról szóló film női nézői szignifikánsan jobban teljesítettek a vizsgákon, és a korábban legrosszabbul teljesítőkre volt a legnagyobb pozitív hatással a világbajnok története.

Egy hasonló kísérletben 2017-ben Catherine Porter és Danila Serra amerikai közgazdászok véletlenszerűen két csoportra bontották az egyetemeken a Bevezetés a közgazdaságtanba órát hallgató 350 diákot. A csoportok felét meglátogatta egy karizmatikus, sikeres nő, aki az adott egyetemen végzett közgazdaságtan szakon, míg a másik felét nem. Azok közül a diákok közül, akik részt vettek a volt diákkal való beszélgetésen, a nők jóval nagyobb arányban választottak a későbbiekben haladó közgazdaságtani képzéseket, és közülük többen végeztek közgazdász szakon, mint akik nem találkoztak a női példaképpel. A férfi hallgatókra nem volt hatással sem a látogatás, sem annak hiánya.