MENÜ
2021. szeptember 17.
Zsófia
A lejárató információk fegyvere Sztálintól származik

A lejárató információk fegyvere Sztálintól származik

hvg.hu

Mint a tűztől, úgy félnek az orosz közszereplők a kompromattól, azaz a róluk gyűjtött lejárató információktól.

Aki valamit is számít Moszkvában, az gyűjt kompromatot, s általában azé a hatalom, aki a legtöbb kartotékot gyűjtötte.
Mi a hasonlóság a légy és a politikus között? Az, hogy egy újsággal mind a kettőt agyon lehet ütni – az orosz találós kérdés igazságtartalmáról az utóbbi évtizedekben többen meggyőződhettek. Legutóbb Donald Trump napokban hivatalba lépett amerikai elnök vált céltáblává: azt állították az USA hírszerző ügynökségei, hogy az orosz titkosszolgálatok 2013-ban olyan videókat készíthettek Moszkvában, amelyeken az akkor üzletemberként tevékenykedő milliárdos prostituáltakkal múlatja az időt.

Bár az állítások miatt kellemetlen helyzetbe került Trump azt ismételgeti, hogy nem tett olyat, amivel lejárathatnák, Moszkva pedig tagadja, hogy lennének ilyen lejárató felvételei, az érdekeltek egybehangzó cáfolata nem perdöntő. A kompromat lényege ugyanis éppen az, hogy általában nem teszik közzé, de zsarolják a valamilyen szempontból fontos áldozatot.

„Csak a végtelenül naiv emberek hihetik azt, hogy az oroszországi politikai és üzleti életben meg lehet lenni kompromatok nélkül is. A kompromat az orosz elit tagjai számára ugyanis félelmetesebb, mint a törvény. Míg a bírósági ítéleteket meg lehet vásárolni, s ezért a hatalmasok büntethetetlennek gondolhatják magukat, a kompromat, ha azt végül nyilvánosságra hozzák, végleg lerombolhatja az áldozat reputációját” – írja Pénz, lányok és bűnözés című könyvében Alekszandr Bezzubcev-Kondakov. Az orosz elit működését jól ismerő író azt is hangsúlyozza, hogy a lejárató információknak nem kell feltétlenül igazaknak lenniük, a lényeg az, hogy hihetőbbnek tűnjenek, mint az áldozat védekezése. A kartotékok fontosságát bizonyítja, hogy az egyik politikus elhagyott felesége állítólag úgy állt bosszút, hogy magához vette és megsemmisítette csélcsap férje éveken át gyűjtögetett dossziégyűjteményét.

A „kompromittirujuscsij matyerial” orosz szavakból képzett rövidítés az 1930-as évek Szovjetuniójában, Sztálin országlása idején született, s az első kompromatokat a generalisszimusz a környezetében lévő munkatársakról gyűjtötte. A cél az volt, hogy az információk esetleges közzétételétől tartó párt- és kormányfunkcionáriusoknak eszükbe se jusson a lázadás. Bár a különféle lejárató akciók a világ minden országában a politikai küzdelem részének számítanak, a kompromat rendszere a kiterjedtsége és a felhasználás módja miatt egyedinek számít: míg Nyugaton általában azonnal napvilágot látnak a lejárató információk, a Szovjetunióban az adatgyűjtés hosszú távra szólt.

A kartotékrendszer túlélte az 1953-ban elhunyt diktátort, s az őt követő pártfőtitkárok is előszeretettel alkalmazták a kompromatokat a valós és lehetséges vetélytársak kordában tartására. És persze a titkosszolgálatok is éltek a lehetőséggel. Az 1950-es években a szovjet KGB például a moszkvai brit követségen dolgozó John Vassalt szemelte ki. Vassal ugyanis homoszexuális volt, s akkor még a melegeket Nagy-Britanniában is üldözték. „Az oroszok jöttek rá először a titkomra. Olyan buliról mutattak képeket, amelyikre már nem is emlékeztem. De mégis, ott voltam meztelenül, a kamerába néztem, s három kép után felfordult a gyomrom” – írta visszaemlékezéseiben a szovjetek kémévé vált, hazájában 18 éves börtönnel sújtott Vassal.

A Szovjetunió szétesése után sem tűnt el a kompromat. Moszkvai források szerint az ország valódi ura – jelenleg a KGB-ből, majd a szovjet titkosszolgálat orosz utódjából, az FSZB-ből érkezett Vlagyimir Putyin orosz elnök – a legközelebbi munkatársaival is elkövettet különféle „stikliket”, hogy a későbbiekben legyen mivel rövid pórázon tartani őket. „A Kremlben és a titkosszolgálatoknál is sok anyagot halmoztak fel. Az FSZB olyan, mint a porszívó, mindenhol jelen van és mindent felszív” – mondta újságíróknak Gennagyij Gudkov ellenzéki politikus.

Ha pedig mégis fellázadnak, jön a közzététel. Mihail Kaszjanovról, Putyin egykori miniszterelnökéről például az után derült ki 2005-ben, hogy több évvel korábban törvényellenesen privatizált egy állami tulajdonban lévő nagy értékű nyaralót, hogy bírálta a híres oligarcha, Mihail Hodorkovszkij perbe fogását. Újabb kompromat került róla nyilvánosságra, miután tavaly bejelentette, hogy ellenzékiként indul a parlamenti választáson: a Kreml-párti tévék híradói mutatták be azokat a képsorokat, amelyeken a házas politikus az egyik kolléganőjével tölt el pásztorórát az egyik moszkvai szállodában. Az ellenzékiek félrelépéseit dokumentáló videók gyakoriak, 2010-ben is csak az keltett feltűnést, hogy a videókon csupán a férfi szereplők változtak, a Putyinbírálókat lépre csaló hölgy viszont minden esetben ugyanaz volt.

Nem kizárt, hogy Putyin hatalomra jutását is segítette a kompromatok eredményes kezelése. 1999 márciusában, amikor a jelenlegi államfő az FSZB élén állt, személyesen erősítette meg egy sajtótájékoztatón, hogy Jurij Szkuratov akkor még hivatalban lévő főügyész látható egy videón, amint két fiatal és meztelen lánnyal kergetőzik egy szobában. A házas főügyész – akitől az akkori államfő, Boriszt Jelcin meg akart szabadulni, mert zavarta, hogy túl komolyan vette a hatalmon belüli korrupció elleni harcot – lemondott hivataláról, Putyinból pedig pár hónappal később miniszterelnök, majd államfő lett.

Míg Kaszjanov és Szkuratov valóban félrelépett, Moszkvát hazugságok terjesztésével is vádolják. Például a Nagy-Britanniában élő ismert orosz ellenzéki, a 73 éves Vlagyimir Bukovszkij, aki azt állítja, az orosz titkosszolgálatok telepítettek gyermeket ábrázoló pornográf képeket a számítógépére. A Putyin bírálójaként ismert aktivista ellen már hosszú ideje tart a vizsgálat, a hatóságok azt próbálják kideríteni, valóban távoli számítógépeknél ülő emberek telepítették-e az illegális tartalmat.

A kompromat annyira részét képezi a posztszovjet hétköznapoknak is, hogy újságok és internetes oldalak tucatjai jelennek meg ezzel a névvel Oroszországban, illetve a többi volt szovjet tagköztársaságban. A legismertebb közülük a Szergej Gorskov által 1999-ben létrehozott compromat.ru oldal. A nyilvánosságra került vagy pletykaként keringő kompromatokat elérhetővé tevő üzletember naponta 4-5 újabb információval bővíti több ezer oldalból álló virtuális könyvtárát.