MENÜ
2018. november 17.
Hortenzia, Gergő
Felelősség

Felelősség

Takács Zsuzsa • fotó: bristolpost.co.uk

Kora délután, munkaidőben, nagy forgalomban történt legutóbb, az autónknak ütköző sofőr nagy gázt adott és elhajtott.

Autósok számára ismerős a történet. A szabályosan leparkolt kocsijuknak valaki nekiütközik, és elfelejt papírt hagyni. Sajnos újra és újra átélem ezt a helyzetet, mindig vannak, akik hibáznak, de nem vállalják a felelősséget. Fogalmam sincs, hogy tudnak utána aludni, lelkiismeretüket mennyire terheli ez a károkozás, de az anyagi megfontolások úgy látszik, felülírják az erkölcs diktálta szabályokat. Kora délután, munkaidőben, nagy forgalomban történt legutóbb, az autónknak ütköző sofőr nagy gázt adott és elhajtott. A hatalmas csattanásra figyelt fel a közeli üzlet tulajdonosa, és felírta a rendszámot, így lehetett esély arra, hogy a károkozó nyomára jussunk. Bejelentés, rendőri helyszínelés, visszaérkező semmiről nem tudó autós. Ment minden mint a karikacsapás, és szót sem érdemelne az egész, ha nem úgy kezdi emberünk: „ha én voltam, akkor vállalom a felelősséget”. Mondom, szemtanú látta és nyilatkozza, hogy éppen ő volt, aki belénk tolatott, ennek ellenére ugyanabban a feltételes módban hangzanak a szavak. Már a papír is kitöltve, aláírva, hogy az álló autóba beletolatott, elismeri a felelősséget, de még mindig hallom: „ha én voltam.” Ez a „ha” nem elsősorban bosszant, mint inkább aggaszt, mert mással is előfordulhat ugyanez, és ha nem látja valaki? Ha…